Európa ébredj!

A keresztes vitézek páncélzatban, Napóleon gránátosai medvebőr kucsmában, Hitler katonái acélsisakban, Sztálin harcosai pufajkában indultak harcba, s értek el – ha sokszor időlegesen is - világraszóló győzelmeket. Napjainkban viszont az a kérdés, hogy az a csak fiatalokból álló, első pillanatban gyülevésznek látszó, de alapvetően a háttérből sikeresen irányított kontinensfoglaló horda, amely „egyenruhájaként” - meglehetősen meghökkentő módon - csupán a strandpapucsot lehetne megnevezni, képes lesz-e akár időleges, vagy netalán végleges sikereket elérni Európa elfoglalása és leigázása tekintetében? Ma még lenne erőnk mindezt megakadályozni, csak akarnunk kell.

Talán sokakban él még olvasmányélményként az Egri csillagok regényből azon rész, hogyan foglalták el egykor csellel a törökök Buda várát. Először csak beszállingóztak a várba, nézelődtek, csodálták az építményt, majd egy adott jelre kardot rántva, szinte puskalövés – hogy stílszerűen legyünk az adott korhoz, ágyúlövés - nélkül elfoglalták a középkori Magyarország szinte bevehetetlennek hitt erősségét, az ország szívét.

Úgy látszik a történelem kissé nagyobb léptékben, de megismétli önmagát, s itt immár az öreg kontinens, Európa a tét. S mint ahogy annak idején voltak Fráter Györgyök, akik azt remélték kiegyezhetnek a hódító törökökkel, ma is vannak európai uniós politikusok, akik – hogy érdekből, butaságból, vagy megalkuvásból, az a szomorú végeredmény tekintetében egyre megy – hozzáállásukkal segítik azokat, akik egy új világot szeretnének felépíteni az európai fehér civilizáció majdani romjain.

Ma talán még meg lehet menteni mindazokat az értékeket, amit európai civilizációnak nevezünk, de egyre fogy az idő, a támadásra készülő papucsosok pedig egyre többen gyülekeznek hazánk – s ezzel együtt azt is mondhatjuk Európa – határai mentén. Ha nem lépünk, nem csak a keresztény értékrend, az ebből fakadó és felépült kultúra, az önmagunk számára évszázadok alatt nehéz munkával megteremtett életszínvonal és jövőkép vész el, de - aki mindezeket megteremtette – a fehér ember egykori bölcsője, s ma már szinte az utolsó, bástyája is ledől. Ezért mondhatjuk el, hogy akinek lehetősége lenne, és nem vet be minden eszközt – s most itt valóban a mindenen van a hangsúly – ezen értékek megvédésére, az nem csak dicsőséges múltunk, de reményteljes jövőnk elárulójának is tekinthető. Az árulónak pedig minden korban, minden rendszerben egyértelmű a megítélése, és azonos a reá kiszabott büntetés is, mert már az Írás is megmondta: A bűn zsoldja, a halál! De sajnos ennek a bűnnek az elkövetője nem csak önmagára, de mindarra, amit szeretünk, tisztelünk és óvunk itt Európában, elhozná majd a halált. Nem lehet tehát elégszer elmondani, nem lehet elég hangosan kiáltani: Ébrednünk kell és lépnünk, most, amikor valóban a huszonnegyedik órában vagyunk!