A Mi hazánk frakciója kivételével megszavazta a magyar országgyűlés
a NATO bővítését hétfőn. A finn NATO-csatlakozásra bólintott ezzel rá
a mondhatni utolsó vétóképes ország, Magyarország kormánya,
amely felveti azt a kérdést, hogy vajon mennyire kívánja a NATO
legnagyobb befolyásával rendelkező USA beleártani magát és a
szövetséget az ukrán-orosz konfliktust övező feszültségekbe és felveti
a kérdést, hogy van-e még olyan diplomata, aki képes a háború
prevenciójára?
Egyértelműsíteve: A NATO egy olyan védelmi szövetség, ahol egy esetleges
támadás esetén – a hírhedt 5. cikkely alapján – a tagállamok mindegyike
kötelezően fel kell lépjenek az agresszorral szemben – amennyiben az nem
NATO tagállam. Ám ha nem történik támadás a szövetség valamely tagja ellen,
úgy senki nem kötelezhető egy másik ország lerohanására.
Ilyen helyzetben, ezekkel a feltételekkel, az Egyesült Államok megírta saját
provok-agresszor politikáját. A képlet pedig igencsak egyszerűen működik.
Megkeresni az ellenfelet, viszályt szítani egy szomszédos országgal,
kiprovokálni, hogy az „ellenség” támadjon, beállítani őt agresszornak és amíg
ők felemésztik magukat egymással folytatott harcaik során, addig minél többet
erősödni, a harcoló felek nemzetfiainak vére árán. A kiprovokált támadást
indító ország egyetemes és történelmi megkövezése.
A leggusztustalanabb az egészben az, hogy most úgy tűnik, a háborúban már
nem csak gyönyörködni akarnak, hanem az Afganisztáni kivonulást követően, új
hadszíntér kell az amerikai tengerészgyalogosoknak gyakorolni. Nincs is erre
jobb hely, mint Európa. És ha a győzelmet a NATO biztosítja is, miért lenne
bármilyen oka arra, hogy ne tegye? – Tovább gondolva: ami nem tilos az
szabad, sőt kötelező! Szövetségesünk, az Egyesült Államok politikája ilyen
szintem rémesen egyszerű. Egyszerű és a legkevésbé burkolni kívánt undorral:
gyomorforgató!
A NATO-bővítés kérdésében egyedül a Mi Hazánk frakciója szavazott nemmel,
ám csaknem a teljes Kormány és egyesült ellenzéki képviselő néhány tartózkodóval elsöprő erőfölénnyel szavazta meg Finnország NATO-csatlakozásának elfogadását.
Az ülésen Dócs Dávid interpellációban foglalta össze, hogy miért helytelen
döntés a NATO-bővítés engedélyezése most, és magyarázatot adott arra, hogy
a Mi Hazánk Mozgalom miért szavazott nemmel. Elmondása szerint a bővítés
nem, hogy csökkenti az indulatokat, de eszkalálja a konfliktust és több mint
ezer kilométerrel növelné a lehetséges háborúval sújtott szakasz hosszát. Azt is
hozzátette, hogy a finneket beleerőltették a szövetségbe való csatlakozásba,
mivel a lakosok véleményét arról, hogy akarnak-e ütközőzónában élni, nem
kérték ki.
Oroszország álláspontja egyértelmű volt. Ha a NATO felé terjeszkedik, azaz
szándékot mutat arra, hogy Moszkva közelébe bármikor megerősíthető rakéta
állásokat, akkor azt nem fogja szó nélkül végig nézni. (a szerk.)
Lapunk megkérdezésére Dócs elmondta, hogy azzal, hogy az Országgyűlés a Mi
Hazánk Mozgalom képviselőit és néhány tartózkodót kivéve, egységesen
megszavazta, célkeresztet rajzoltak a finnekre és nagylelkűen közölték, hogy ez
mind értük van.
Ez mindenkinek a saját jó érzésére van bízva, hogy kinek ad igazat, vagy kinek
nem. De egy biztos. Az, hogy annak ellenére, hogy Európa nem áll készen egy
háborúra, mégis vállalja a konfliktust, egy dolgot jelent. Teljes mértékig függ a
álláspontfoglalása az Egyesült Államok politikai széljárásától.
