Tavaly március elején jelentette be a salgótarjáni polgármester, hogy az egykori
acélgyár területén ismét munkahelyeket létesítene egy hulladékfeldolgozó cég.
Azt is megtudhattuk, hogy a vállalat fő tevékenysége az ipari termelésben
keletkező melléktermékek újrahasznosítása és a körkörös gazdaság
megteremtése lesz továbbá száz helyi lakost kívánt foglalkoztatni a cég, „ami
azért volt kifejezetten jó hír, mert a völgyvárosban eddig azt hallgattuk, hogy a
36 hektáros ipari terület megtelt és nincs több hely.” – írta szerkesztőségünknek
egy helyi lakos.
Az üggyel kapcsolatban Egyedi Norbert Nógrád 1-es választókerületének elnöke
– aki személyesen is részt vett a gyár mai körbejárásán – elmondta, hogy sokan
felkeresték őt, és a legtöbben attól tartanak, hogy a hulladékfeldolgozó
károsanyagkibocsátása több okból is negatívan befolyásolná a település
atmoszféráját. Az egyik a környezetszennyezés, ami a lakók egészségét tenné
kockára, a másik az ezt követő népességcsökkenés lenne, mely a munkahelyek
és az élhetetlen környezetnek köszönhetően így is komoly problémát jelent.
Egyedi elmondta, hogy a mai gyártelepi körbejáráson, a gyár új tulajdonosáról
nem alakult ki negatív benyomása, úgy tűnt neki, hogy a jogi kiskapukat nem
keresi, a környezetvédelmi hatóságokkal együtt működik, ám ettől függetlenül
bíztató hírekkel nem tudott szolgálni. Mint kiderült, lítium akkumulátorpakkok
tesztelése és szelektálása fog itt folyni. Amelyik működik, azt beszerelik,
amelyik működésképtelen, az a nagybátonyi akkumulátorhulladék feldolgozó
üzembe fog kerülni.
Azt is megtudtuk, hogy a gyárban inkább csak a tárolás és szelektálás fog folyni.
Viszont azt is kifejtette, hogy sok helyi inkább a sérült akkumulátorokkal
kapcsolatos balesetektől tart.
„A körbejárás alatt, Nógrád vármegye 1-es választókerületének jelöltjeként
engem az foglalkoztatott, hogy mekkora munkaerőt fog foglalkoztatni a cég, és
hány család megélhetését fogja tudni biztosítani?” – jegyezte meg kérdésünkre,
hogy ő mit tart fontosnak, majd megfogalmazta személyes félelmeit is mi
szerint: „mivel hulladékfeldolgozásról van szó, a gyár tervezett nyolcvan
munkavállalója valószínűsíthetőleg nem a magasan kvalifikált munkavállalókat
fogja foglalkoztatni, hanem főként azokat, akik Budapestre járnak
segédmunkásoknak.”
Hozzátette, hogy az acélgyár a ’80-as években, csúcsidőben 4000-4500
munkahelyet teremtett, melyhez képest a nyolcvan fős személyzet igen csak
nagy visszaesést jelent és ez önmagában nem fog gátat szabni, a hatalmas
demográfiai problémát jelentő elvándorlásnak.
Tehát Salgótarján legnagyobb ipari területe 80 főt fog foglalkoztatni, melyhez a
városvezetés lelkes asszisztálással járul hozzá. A salgótarjáni lakosoknak pedig
folyamatosan azt mondják, hogy a turizmusban van a jövő. „Most aztán
beindulhat a hulladékturizmus” – tette hozzá.
