Az elmúlt időben bizonyossá kezd válni, hogy az európai barnamedve megtelepedett Magyarországon is, főleg az északi Nógrád és Heves vármegyékben. Ám a természetvédőkkel ellentétben, a helyi gazdák, kivált az állattartók nem osztoznak az örömben, ahogy a természetjárók, túrázók sem. Persze van medvespray, meg mindenféle védelem, de sajnálatosan ezek nem fogják megvédeni az állatokat egy éhes nagyvadtól. Korábban mi is írtunk a nagyvadak betelepedésének és elszaporodásának következményeiről, melyet ITT olvashat el.
Egy felháborodott lászlóvölgyi gazda arról posztolt a Facebookon kedden, hogy törzskönyves juhait sértette, illetve ölte meg a vadállat vagy vadállatok. A posztban ugyan jelzi, hogy nem kizárt, hogy nem medve volt, de a vadhálón keletkezett hézag, és a szinte teljes mértékben elfogyasztott háziállat arra enged következtetni, hogy ezt nem több kisebb ragadozó követte el.
Azt is leírja, hogy az eset a lakóháztól ötven méterre történt, ami szintén inkább az egy nagyvad elképzelést erősíti, hiszen egy falka farkas, vagy kutya elég nagy lármát csap vadászat közben. A posztok tartalma alapján a toportyánt – ismertebb nevén nádifarkas, vagy aranysakál – sem zárta ki.
A másnapi posztjában megerősíti, hogy sajnos hét elhullott jószágot találtak, mely összesen 550.000 forintos kárt jelent számra. Jogos felvetése volt, hogy ha kártérítésért folyamodik, akkor egy szakértő megállapítja, hogy nem medve volt, és ezzel az ügy jó esetben le is van zárva.
A mezőgazdasággal még foglalkozó gazdák helyzete sajnos a Fidesz kormányzása alatt nem, hogy megkönnyebbült volna, vagy tehermentesítették volna őket, de ennek éppen az ellenkezője történt. Bürokráciába és létbizonytalanságba vetették ezt a szakágat, így egyre kevesebb ember akar foglalkozni az állattartással, vagy növénytermeléssel. Ennek egyszerű és ugyan ilyen szomorú oka van. Az állattartók nem számítanak. A friss, minőségi és teljes mértékben magyar hús nem számít. Még akkor sem, ha épp egy élelmiszerválság közepén vagyunk.
A valóságot KSH adatokon keresztül szemlélő kormány feladata jelenleg az lenne, hogy egy olyan rendszert hozzon létre, ahol a gazda, ha kár éri – és az nem az ő hibájából történik – akkor jogos kártérítést igényelhessen és ne csak bizonyos százalékát kapja meg az adott esetben vadállat okozta kárnak, hanem a teljes összegét, hiszen a kisvállalkozások számára minden egyes forint számít.
A másik súlyosan kifogásolható gondolat, hogy „a gazda feladata megvédeni az állatait”! De mégis hogyan? Ez nem költői kérdés, várom rá valaki minden szintig elmélyülő válaszát; erősebb villanypásztorokkal, hogy az majd megüti a medvét? Talán Pásztorkutyákkal, kuvaszokkal komondorokkal, netán közép ázsiai juhászkutyákkal? Kamera rendszerekkel? Ez mind nagyon költséges és sok esetben semmi haszna sincs. A nagyobb feszültségű villanypásztor sem fogja visszatartani az éhes ragadozót, hiszen a természetben a feladás nem egy ismert fogalom. A kutyák megfelelő megoldásként szolgáltak évezredeken keresztül, de nem elfelejthető, hogy ha nincs mitől rendszeresen megvédeni a jószágot, könnyen a saját kíváncsiságuk csábításába esnek, és akkor megkezdődnek a portyák, amik szintén a gazda kárát növelik.
