
A plakát első blikkre teljesen normálisnak tűnik, alaposabban megvizsgálva azonban megdöbbentő a felhívás tartalma.
Október 12-re, szombatra a balassagyarmati atlétikai pályára Balassa 400 címmel rekortán futóversenyt hirdetett egy sportorigo.com nevű internetes portál. Eddig még nem is lenne semmi baj, ám a viadal nevezési díjaira tekintve rettenetesen visszahőköltem. Az előzetes, online nevezés a felnőtteknél 3500 (!), a gyerekeknél 2500 (!) forintba kerül, de ha az ember ugyanezt a helyszínen teszi meg, már 5000 (!) és 4000 (!) forint a tarifa. Mégis, miért? Azért, mert a derék induló egy szuszra lefut négyszáz, írd és mondd NÉGYESSZÁZ métert, vagyis egy kört a nyolcsávos pályán. Aztán rövid pihenőt követően vár a bátor jelentkezőre egy újabb négyszázas loholás. Persze ezt a távot nem kocogva, hanem vágtázva teszik meg a futók.

Belegondoltam: a négyszáz méteres síkfutás világcsúcsa a férfiaknál 43, a nőknél 47 másodperc, ugyanez nyolcszázon 1 perc 40, illetve 1 perc 53 másodperc. Ha rávetítem ezt az amatőr futó társadalomra, akkor is a kétszer négyszáz méter még a pihenőt beleszámítva is bőven 4-5 percen belül teljesíthető, a legjobbaknál természetesen még rövidebb ez az idő. Tehát mintegy három percnyi vágtázásért kell leperkálni az ötezer forintot.
Jó, mondaná erre a sportban kevésbé járatosabb átlagmagyar, a vidámparkban a dodzsemen is elkérnek egy futamra kábé hasonló összeget, kábé hasonló időtartamra. Csak ez a vurstli szórakozása, amaz pedig állítólag az egészségmegőrzést, a sportos életmód népszerűsítését szolgálja.
Véleményem szerint a szervezők erőteljesen szégyelljék magukat, hogy az amerikai vagy kenyai sprinterek teljesítményét meg sem közelítő emberektől, felnőttektől és gyerekektől ezért a három-négy percért ennyit el mernek kérni! Ez kérem szépen tiszta lehúzás!
Azért roppant kíváncsi vagyok, hányan jelentkeznek majd a kétszer négyszáz méter lefutására. Ha tíznél többen lesznek, megeszem a nem létező kalapom!