Amikor patakokban folyik a vér, és elönti azokat az utcákat, amik a cipőnk talpával érintkeznek, a rohanó világunkban is meg kell állnunk egy pillanatra.
„Lőjétek a fejét! Lőjétek szét őket! Lőjétek szét őket!” – ezeket a mondatokat lehetett hallani a késői órákban egy hatvani utcában.
Lövések és kiabálások zavarták meg az éjszakai nyugalmat Hatvanban, miután két autó megállt egy ház előtt az utcában, és azonnal kipattantak belőle a benne ülők.
A támadók legalább huszan az egyik házhoz rohantak, csapatostul berontottak az udvarra, majd kardokkal, gázpisztollyal, baseball-ütőkkel, botokkal és fém eszközökkel támadtak rá a lakókra, többen megsérültek.
Egy négyhónapos gyerek szobáját sem kímélték, az ablakon keresztül akarták a csecsemőt is megtámadni, de az anyuka időben bemenekült a gyerekekkel a fürdőszobába.
Egy fiatalt szemen lőttek és kétséges, hogy fog-e látni, jelenleg egy budapesti kórházban van. Egy fiatal fiút és egy idős férfit fejbe lőttek, és még egy férfinak több helyen megvágták a kezét.
A támadók a ház előtt parkoló autó hátsó ablakát is betörték.
A ház lakói azt mondták, váratlanul érte őket a támadás.
Az eset pénteken, 13-án történt.
A lakók arra lettek figyelmesek, hogy az utcán lövöldöznek és kiabálnak.
A megtámadott család szerint a támadók távoli rokonaik, és egy korábbi vita fajult el közöttük.
A Hatvani Rendőrkapitányság az eset kapcsán felfegyverkezve elkövetett garázdaság miatt indított büntetőeljárást, zajlik a helyszínelés és a nyomozás.
Az embertelen brutalitás és az erőszakos szervezett bűnözés ismert társadalmi probléma bizonyos rétegek mélyén.
A bűnözői szubkultúra szokványos példájának lehetünk szemtanúi ismét. Az eset a mélyszegénység csapdájában rekedtek bűnözői szubkultúrájának gyakorlati mintapéldája, akiket a mélyszegénység ÉS a szubkulturális és szociokulturális körülmények taszítanak nyomorba és a bűnözés sötét világába.
A szubkulturális bűnözés fogalmának a megértése ott kezdődik, hogy felismerjük, hogy egyes mélyszegény családokban azt tanítják a szülők a gyerekeiknek, hogy A BÖRTÖNVISELTSÉG A FELNŐTTÉ VÁLÁSSAL EGYENLŐ.
Persze a következményeket is látjuk. Amikor GYEREKEK pózolnak erőszakos támadó szándékot sugárzó testtartással TikTok-videókban az interneten, miközben a videó alatt egy olyan zene szól, melynek szövege: „A barátaim megölnek téged.”.
Ezek a gyerekek rendszeresen megfenyegetik és félelemben tartják a többi gyereket az utcán iskolába menet, vagy épp az iskolákban, vagy épp a szülők félemlítik meg a tanárokat, mert adott esetben a tanár volt az első a problémás gyerek életében, aki megkísérelte őt megnevelni, csak épp ez nem tetszett sem a gyereknek, sem a szülőnek, vagy éppen a RENDŐRÖK FÉLNEK bemenni bizonyos utcákba, nemhogy rendet őrizni.
A helyzet az, hogy napjainkra már rengeteg áldozata lett egy nagyon súlyos és nagyon régi társadalmi problémának, amely Magyarország egyik keresztje a sok közül.
Persze tudjuk, hogy a balliberális kurzus, valamilyen elfajzott ideológiai indíttatás miatt arra sarkall, vagy legalábbis igyekszik arra sarkallni mindenkit, hogy a hasonlóan brutális gyilkossági kísérletek és sokszor gyilkosságok esetében, minden tisztes állampolgárnak azonnal struccnak kell éreznie magát, és homokba kell dugnia a fejét, hovatovább önkéntes tudathasadást kell végrehajtania önmagán, és tudatosan a tudattalanság homályába kell taszítania a szemét.
„Nincs itt semmi látnivaló!” Mormolják egyre kopottasabb, ősöreg kottájukból a balliberálisok.
Érdekes lábjegyzet, hogy a megélhetési politikusok és egyéb társadalomparaziták rendre akkor szokták ezt mondani, amikor nagyon is VAN ITT VALAMI LÁTNIVALÓ.
Igaz, hogy a kapitalista kormánypártiak kevésbé kapnak különféle pánikrohamokat, ha valakinek van annyi bátorsága, hogy egyáltalán szóba hozza ezt az igencsak súlyos társadalmi problémát, nevezetesen a bűnözői szubkultúra kérdéskörét. Ők rendre leginkább szimplán meg sem hallják.
Különös egyébként, hogy napjainkban bátorság szükségeltetik ahhoz, hogy pusztán szóba hozzunk egy problémát. Hát ha még társadalmi vitát kíván indítványozni a kérdésről valaki, hajjaj!
A balliberálisok azonnal kirántják fejüket a homokból, hogy néhány bélyeget kiáltsanak az illetőre („gyűlölködő, kirekesztő, náci”), hogy aztán gyorsan visszadugják abba a sötét lyukba, ahol boldogan álmodozhatnak egy kellemes, szép világról, ahol nem létezik bűnözői szubkultúra.
Persze ezek a rózsaszín buborékok mindig kipukkadnak, és kizárólag idő kérdése, végül mindenkire rátöri az ajtót az a bizonyos magyar valóság.
Ha nem készül fel rá előre az ember, még csak annyira sem, hogy tudomást vesz róla, az legyen az ő baja, vagy ha úgy tetszik egyéni szabadságjoga!
VISZONT itt vagyunk mi, akik nem vagyunk hajlandóak ÁRTATLAN EMBEREK KÍNHALÁLAKOR félrenézni, nem vagyunk hajlandóak egy elfajzott posztmodern ideológia vagy világnézet (mint a balliberalizmus vagy hippizmus) oltárán önként megvakítanunk magunkat, nem vagyunk hajlandóak BEHÓDOLNI A POLITIKAI KORREKTSÉG médiadiktált és eltorzított prizmájának, nem vagyunk hajlandóak rálépni egy igencsak mély és sötét szakadék felé vezető útra, miközben egyértelműen látjuk, hogy hová vezet.
Mi beszélhetünk a problémáról, és ha napirenden tartjuk a „Haza és Haladás” eszményét, akár megoldások is szóba jöhetnek. Ami azért ritka, pont az említettek miatt.
Forrás: „Székesi Marcell: Az ember alkonya” című könyv (megrendelhető azemberalkonya@gmail.com email-címen)
Kiemelt kép: rtl.hu/hirado
