Felmerül itt még egy kérdés, miszerint hogyan oldjunk meg egy olyan társadalmi problémát, amelyről még beszélni is tilos? Mind a világhálón, de olykor még a parlamentben is.
Az első KÖTELEZŐ lépés az, hogy KI MERJÜK MONDANI a tényt, miszerint LÉTEZIK BŰNÖZŐI SZUBKULTÚRA.
A második lépés az, hogy kimondunk még egy tényt, miszerint jelenleg Magyarországon NEM IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS működik, hanem GAZSÁGSZOLGÁLTATÁS.
Vagy ahogy a „Mi Hazánk Mozgalom – Virradatprogram” című programfüzetében szerepel: JOGSZOLGÁLTATÁS.
Mert a mai rendszer NEM IGAZSÁGOT, hanem JOGOT szolgáltat. Számba veszi tehát a bűnelkövető jogát is.
Egészen forradalmi vívmány egy olyan jogalkotást elfogadni egyébként a teljes nyugati civilizációban, amely a SÚLYOS BŰNELKÖVETŐK esetében EMBERI JOGRÓL tárgyal.
Nem mellesleg a balliberálisok szemében ez az általuk oly sokszor kiáltozott JOGÁLLAM.
A balliberális jogállam fogalma és jogszolgáltató intézményrendszere tehát azt takarja, hogy abban az igencsak rendkívüli esetben, ha egy állampolgár alapvető joga sérül, az állam UGYANOLYAN mértékű és értékű védelmet biztosít a számára, mint a BŰNELKÖVETŐ részére.
Tragikomikusan hangzik? Pedig bármilyen hihetetlen, valóban ez az álláspontjuk!
Eközben pedig a bűncselekmény ÁLDOZATÁNAK emberi JOGAIT VESZI SEMMIBE az oly nagyra tartott „JOGÁLLAM”.
A balliberálisok szemében ezt jelenti a jogegyenlőség.
A balliberális jogállam tehát JOGEGYENLŐSÉGJELET húz a BŰNÖZŐ és az ÁLDOZAT neve közé. Tehát ha az egyik állampolgár megsérti a másik állampolgár jogát, az egyik nem veszít a sajátjából. Ezt nevezik igazságszolgáltatásnak?
Ebben az esetben a szabadság szárnyából kitépett tollhoz tinta helyett vért is használhatnának.
Szolgálunk és védünk? Ez a rendőrség mottója ebben a rendszerben? Kit szolgálnak és védenek? A polgárokat, vagy a bűnözőket? Minket, vagy őket?
Ezek szerint tehát, ahogy a klasszikus értelemben vett liberálisok a 19. század végén és a 20. század elején – hasonlóan mint a konzervatív-liberális Tisza István gróf (volt miniszterelnökünk), és mint a haza bölcseként elhíresült nemzeti liberális Deák Ferenc – még az egyenjogúságért, az esélyegyenlőségért, a nők szavazati jogáért, a jobbágyfelszabadító közteherviselésért, a szólásszabadságért, a gyülekezési szabadságért, a sajtószabadságért és a vallásszabadságért, úgy harcolnak ma a 21. századi szélsőséges balliberálisok, köztük a radikális feministák a korlátlan abortuszjogért, a női kvóta többletjogáért, a cenzúráért, a keresztény konzervatívok elnyomásáért, és a BŰNÖZŐK EGYENJOGÚSÁGÁÉRT.
Dehát hogyan is várhatnánk el a balliberálisoktól, hogy képesek legyenek nemhogy racionálisan felmérni, de egyáltalán értelmezni a rendkívüliség minőségét, ha szemmel láthatóan a rend fogalma sem jelent számukra semmit?
Hogyan is jelenthetnénk ki lelkifurdalástól mentesen, hogy a balliberális világ”rend” gyakorlati végeredménye a vegytiszta káosz?
Persze nem szokatlan jelenség, hogy a balliberális kurzus számára idegen a normalitás fogalma, elvégre a hétköznapjaik szerves szokása, hogy még le is tagadják a normalitás létezését.
Egy normális világban ugyanis a dolgok úgy működnek, hogy a súlyos bűnelkövetők, amint elkövették az adott súlyosnak minősíthető és minősítendő bűncselekményt, az állam fennálló jogrendjének értelmében ELVESZÍTIK az emberi jogukat, az állam szemében, emígyen a három hatalmi ág, avagy a törvényhozás, a bíráskodás és a végrehajtás tekintetében, MEGSZŰNNEK embernek lenni, és KIZÁRÓLAG súlyos bűnelkövetőként lesznek kezelve az eljárás további intézkedései során.
Ez az irányvonal pedig természetesen automatikusan felszámolja az Ördög ügyvédjeinek szakterületét.
Mert az emberi JOG mellé, KÖTELESSÉG is társul.
Aki tehát nem teljesíti a kötelességét, adott esetben a törvény betartásának állampolgári kötelességét, avagy megszegi a törvényt, az automatikusan elveszíti a jogát ahhoz, hogy ember lehessen.
Ugyanis a JOG ellentéte a BŰN! Jó reggelt kívánok!
„Csakis a modernkori feslettség akarja a bűnt joggá formálni.” – idézet „Az ifjú pápa” című sorozatból
A törvény kötelessége az EMBER védelme, nem az EMBERTELEN védelme és az ember lábbal tiprása! Döbbenet, hogy ezt magyarázni kell. Itt tartunk.
Hogyan is lehetne embernek tekinteni egy személyt, aki ártatlan ember ellen cselekszik, sőt követi el a legembertelenebb cselekedeteket?
Ez a szemléletmód minden, csak nem normális gondolkodás.
Ajánlott alternatíva a szemléletváltás, mégpedig gyökeresen.
A harmadikutas nemzeti radikális jogrendszer a nemzeti közösség, TEHÁT a törvénytisztelő társadalmi réteg maximalizált általános és jogi védelmében látja az igazságszolgáltatás jövőjét.
A megoldás az erőskezű közbiztonság, az önvédelem jogának maximális kiterjesztése, a föld törvényének és az alanyi fegyvertartás jogának szükséges mértékű biztosítása.
Sokszor ráadásul a rendszer a jogos önvédelmet gyakorló ÁLDOZATOT ÍTÉLI EL bűnösként!
Nem véletlenül találta fel az emberiség az ÁLLAMOT, nem véletlenül tartja fenn, nem véletlenül fizetjük az adót (jelenleg nem is keveset)… mégsem látjuk ezeknek az eredményét.
A jelenlegi rendszerünk egy jó erős arculcsapása a polgároknak.
A polgárok felépítettek egy rendszert, ami most a polgárok ellen dolgozik.
Jelenleg ott tartunk, hogy a BŰNÖZŐKET FELSŐBBRENDŰ állampolgárokként kezeli az állam a polgároknál!
Meddig tűrjük még ezt?
Forrás: „Székesi Marcell: Az ember alkonya” című könyv (megrendelhető azemberalkonya@gmail.com email-címen)
Kiemelt kép: rtl.hu/hirado
