A szélsebesen fejlődő technológia rengeteg dologban könnyíti meg a hétköznapjainkat a 21. században. De mint minden másnak, ennek a kérdésnek is érdemes megvizsgálni az árnyoldalát.
A TheVR YouTube-csatorna a napokban egy videójában felhívta rá a figyelmet, hogy bizony eljutottunk arra szintre, hogy 2050-re az átlagember már többször fog szexuális kapcsolatba lépni egy géppel, mint egy másik emberrel. Aztán hogy a szóban forgó szintet az ember a magasba vagy a mélypontra helyezi, azt mindenki maga döntse el!
Egy biztos: századunk uralkodó korszelleme, az ulraliberalizmus, nem éppen pozitív jövőképet vázol fel hátralévő évtizedeink számára, ha egyáltalán kínál jövőképet.
Jogosan merülhet fel a kérdés: Hogyan lehet egyáltalán szexuálisan vonzódni egy tárgyhoz? Az aberráció nem ismer határokat, de ennyi erővel egy porszívóval is szeretkezhet az ember, az legalább olcsóbb. Egy szexrobot ára ugyanis 900.000 és 3.000.000 forint között mozog. Igen. Lehet kezdeni a spórolást. Jobban megéri, mint egy kocsi. Nem?
Elengedhetetlen hozzárendelnünk a témához, hogy hiba lenne azt hinnünk, hogy a hasonló folyamatok csupán mellékes következményei a fejlődésnek és a haladásnak, másodrendű tényezők egy nagyobb probléma mellékvágányán. Ne becsüljük alá a minden vonatkozásában destruktív, veszedelmesen társadalomellenes folyamatok egyikét sem!
Nem szimpla elhibázott civilizációs ballépésekről beszélünk, vagy épp a kapitalizmus hátrányairól. A társadalmunk parazitái, a homo sapiensnek üzentek hadat. 1968. óta kihalófélben van lassacskán minden érték, ami az embert valaha emberré tette.
Ironikus, hogy azzal emelkedtünk a tápláléklánc csúcsára, hogy feltaláltunk mindent is… gépeket, amik megcsinálják helyettünk a mindennapi teendőinket. Helyettünk küzdik le a kihívásokat. Csak a nagy haladás közepette észre sem vettük, hogy a kényelem nem erősebbé, hanem egyre gyengébbé züllesztett minket. A modernizációkritika megvilágosodás-szintű felismerései pedig többé már nem segítenek rajtunk védőpajzsként. Sőt, semmit nem érnek. Nem azért, mert értéktelenek, hanem mert a mi értékünk csökkent. Olyannyira, hogy már az igazság birtokában sem tudunk mit kezdeni a belénk programozott hazugságokkal.
Büszkén emelkedtünk az állatok fölé, majd ennek következtében alacsonyabb rendűvé váltunk a legprimitívebb állatnál is. De legalább új értelmet adtunk a tragikomédiának.
Börtönrácsok közé szorítottak minket. Csapdába estünk, és rabjai lettünk egy kornak, amit nevetségesen szabadságnak neveztek el. Az Ipari Forradalommal szabad versenyt kiáltottak a történelem rajtvonalán, de a startpisztollyal a mi homlokunkra céloztak, és miközben mindenki lelkendezve várt egy megálmodott szebb jövőt, ezt kapták helyette. A jelen pillanatát, amiben úgy kell élni, mintha nem lenne holnap. Elvégre minden nap kérdéses, hogy lesz-e még holnap. Végül is nyomós érv.
Ez a verseny juttatott minket oda, hogy a milliárdosok és a dolgozók között olyan viszony alakult ki, akár az oroszlán és a gazella közt.
Ne legyenek illúzióink, mindig van lejjebb! Ne csodálkozzunk, ha egyszer majd minden évben felvonulásokat szerveznek a robot-ember házasságért egy olyan világban, ahol ezt a követelést abnormálisnak nevezni robofóbiának és maradi gondolkodásnak számít!
Minden nappal kősziklát cipelünk, és elvárják, hogy szárnyaljunk. De a legfájóbb az egészben, hogy az egész egy tudatos terv. Az Új Világrend terve, amely tökéletesen szembehelyezkedik Isten nagy tervével. Minden ellenkezője, amit valaha normálisnak neveztünk, megszűnt abnormálisnak lenni. Ma már minden normálisnak számít. A bűn erénnyé vált, a büszkeség szégyenné, a barát ellenséggé, a szeretet félelemmé.
Már a virtuális világ kivirágzása is elkezdte atomjaira hasogatni a társadalmat, persze előnyökkel és hátrányokkal, de egyre közeledünk egy újabb lépcsőfok felé azon a lejtőn, amit haladásnak neveztek el, csak épp azt felejtették el hozzátenni, hogy nem fölfelé, hanem lefelé indították el az emberiséget egy olyan világba, amelyben az ember fogalma legfeljebb emlék az agymosott fogyasztók és a rajtuk élősködő társadalomparaziták tudatában.
Kiemelt kép: vice.com
