A nógrádi vasúthálózat egyes szakaszainak esetleges fejlesztése is szóba került a minap a vármegyei közgyűlés cikluszáró ülésén. A MÁV megjelent szakemberei azonban nem sok jóval kecsegtettek: a közeli jövőben nem várható a sínpárok korszerűsítése.
Nógrádban az utóbbi tíz-tizenöt esztendőben egyre sanyarúbbá vált a vasút helyzete. Elhanyagolt vágányok, koszos területek, aztán bezárt vonalak, romló állagú járművek és még sorolhatnánk. Holott nem egyszer-kétszer merült fel például, hogy Losonc felé is lehetne újabb járatokat indítani, nem beszélve a Drégelypalánk és Ipolyság között a sín újjáépítéséről. Egy biztos, Szabolcs-Szatmár-Bereg keleti részei mellett ez a cserháti, Ipoly-menti vidék ítéltetett ebből a szempontból a legszomorúbb sorsra, és még a távoli jövő felé kacsintgatva sem tűnik fel bármiféle reménysugár.
Legutóbb, szeptember 26-án, a Nógrád Vármegyei Közgyűlés cikluszáró ülésén is felmerült ez a téma, annak kapcsán, hogy az önkormányzat néhány hónapja hivatalos kérelemmel fordult a Magyar Államvasutak Zrt. felé a szűkebb pátriát érintő vasúti fejlesztési elképzelésekről tájékoztatást indítványozva – ahogy utalt rá portál-társunk a nool.hu.
Természetesen a képviselők, pártállásuktól függően eltérő véleményeket fogalmaztak meg. Az alelnök, Barna János részéről nem először hangzott el lekicsinylő megjegyzés a nógrádi vasút helyzetképéről, hiszen korábban nyílt vitába bonyolódott a Balassagyarmatért Baráti Kör egyik vezetőjével, Nagy Lászlóval, kifejtve elmarasztaló álláspontját. Ezúttal is hangsúlyozta, a gazdaságtalanul működő vonalak végleges bezárása lenne a legalkalmasabb megoldás, mert azokat már nem fogja használni a közlekedő közönség, lásd például a már régen (bár ideiglenesen) bezárt Diósjenő-Romhány és a Balassagyarmat-Ipolytarnóc szakaszt. Kijelentette továbbá, a vasút elvesztette funkcióját Nógrádban és semmi értelme a felélesztésének.
Ezzel szemben az ellenzék oldaláról Borenszki Ervin úgy fogalmazott, a kötöttpályás közlekedés kivéreztetése egyáltalán nem jó irány. Hozzátette, korábban lett volna esély európai színvonalra fejleszteni az itteni pályákat, ahogy erre törekedtek a néhai elődök, dr. Serfőző András és Urbán Árpád, és a döntéshozóknak továbbra is kiemelt feladata legyen az ehhez szükséges források megtalálása, és biztos, hogy az utasok előbb-utóbb visszatalálnának a MÁV-hoz. Varga Béla (Fidesz-KDNP) viszont Barna János pártjára állt, méghozzá egy újabb nézőpontot említve, mondván a ki nem használt vonalak mentén kerékpárutakat kellene létesíteni: egyrészt a töltések megfelelő erősségűek ehhez, másfelől az aktív turizmusnak hazánkban egyre nagyobb a népszerűsége (ez akár még igaz is lehetne, például Diósjenő-Romhány tekintetében, ahol a fővárosból és agglomerációjából érkező biciklis kirándulók Diósjenőről egyszerűbben és balesetmentesebben juthatnának el a Bánki tóhoz, vagy a Romhány fölött magasodó Prónay-kilátó tövébe – H.H.).
A tanácskozáson megjelentek és hozzászóltak a MÁV Zrt. képviselői is, akik jobbára panel-mondatokat fogalmaztak meg, így: a vasútvonalak korszerűsítése az utasforgalom növekedését eredményezi, munkáltatókat és munkavállalókat vonz a régióba, hozzájárulva a gazdaság élénkítéséhez és így tovább. A végszót azonban Sárkány László, a MÁV Zrt. pályavasúti területi igazgatója adta meg: minden kérdésben az állam, mint a részvénytársaság tulajdonosa dönt, ám a nógrádi vonalakat érintő jelentősebb fejlesztésről nincs tudomása – azaz minden marad a régiben és a vasúthalál immár mindinkább a kóma állapotból a tényleges vég felé vezet.
