Szeptember 28-án, szombaton tartotta IV. kongresszusát a Mi Hazánk, amelyen tisztújítás is történt. Az elnöki pozícióban megerősítették Toroczkai Lászlót, aki a 2018-as alapítás óta látja el ezt a feladatot, és a teljes elnökség tagjait is újraválasztották.
Az alelnökök között további megbízatást kapott Dúró Dóra, Apáti István, Novák Előd és Pakusza Zoltán mellett Dócs Dávid Nógrád vármegyei országgyűlési képviselő is.
Dócs Dávid eljuttatta szerkesztőségünkhöz a kongresszuson elhangzott beszédét. Íme!
***
Tisztelt Kongresszus, Tisztelt Tagtársaim, drága bajtársak!
Két év nagy idő, mégis gyorsan elrepült, s nem csak képletesen igaz, hogy sok víz folyt le azóta a Dunán, hiszen a most levonuló árhullám ismét próbára tette hazánk, s azon belül közösségünk is, mely ez alkalommal is megmutatta, hogy ha szükség van rá, ha legény, avagy leány kell a gátra, akkor a Mi Hazánk közösségére minden körülmények között lehet számítani!
Én köszönöm nektek, hogy ráigazoltatok, hogy a bajban ismerszik meg az ember!
Egyben köszönöm az elmúlt két év munkáját, s az idei választási kampányban való tisztes helytállásotokat is, melynek eredményeképpen megyei szinten szinte mindenhol az ellenzék vezető erejévé váltunk!
Újabb mérföldköve ez pártunknak, ahová elérve, jól eső érzéssel tudunk magunk mögé tekinteni, s summázni, hogy a befektetett munka vagy így, vagy úgy, de mindig meghozza a gyümölcsét! A mi esetünkben ez egy Európai Parlamenti és csaknem 160 hazai mandátumot jelent, melyhez szívből gratulálok mindannyiótoknak! És azoknak is, akik hozzájárultak ehhez a sikerhez, hiszen ez nélkületek nem sikerülhetett volna!
Akik pedig most nem értek célba, azok se csüggedjenek, legközelebb beérik az ő gyümölcsük is. De ne rohanjunk ekkora léptekkel, maradjunk egy kicsit még a jelenben, elemezzük az aktualitásokat, nézzünk szembe az új kihívásokkal.
Ugyanis nem csak a Duna lépett ki a medréből az elmúlt időszakban, de vannak kis hazánkban, akik szerint a Tisza is árad, s ezzel is lesz még munkánk, ez elé is jó sok homokzsákot kell még emelnünk.
Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” után ugyanis újabb politikus tűnt fel a vízen, Gátvéder személyében, talpig napszemcsiben. Vargáné feltűnésével ugyanis jól megkeverte a hazai politikai élet állóvizét, s úgy fest, hogy a Böszme, Mindenki Bohóca és a Parizeus után egy újabb „vezéralak” tűnt fel az ellenzéki tábor árnyékosabb oldalán.
Ez előrevetíti, hogy 2026-ban a júdásból lett kamu „messiás” az össz-baloldal élén próbálja majd megdönteni előző kenyéradója, ez év tavasza előtt kicsit sem kritizált rendszerét.
Sajnos a politikában a megtévesztés egy jól bevált fortély, ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb ember essen a szekta bűvöletébe. Arra kell törekednünk, hogy a munkánkkal ellensúlyozzuk a másik két nagy tábor erőforrás többletét.
Arra kell törekednünk, hogy akár szórólapon, akár az online térben, akár személyesen minél több emberhez jussunk el.
S arra is kell törekednünk, hogy a közösségünk még erősebb, még kitartóbb, még fegyelmezettebb legyen! Ezért számtalan dolgon kell javítanunk.
Nem elég a belső kommunikáción, a külső megjelenésen, de a döntési mechanizmusunkon, a belső kohézión és soraink rendezettségén is erősíteni szükséges! Én ehhez kérem a támogatásotokat, ehhez kérem a szavazataitokat, én ehhez kérem a kitartásotokat.
Ha már megvetettük a lábunk a hazai politika talajában, akkor onnan nehogy egy „tavaszi szél vizet áraszt” strófával lehessen minket kimozdítani!
A magam részéről minden erőmmel és lehetőségemmel, az eddig is ismert munkabírásommal, a közösségünk építésével, összekovácsolásával igyekszem kivenni a részem.
Egyenes gerinccel, felemelt fejjel megyünk előre, magasba a zászlónkkal,
fel a győzelemre, éljen Magyarország, éljen a Mi Hazánk!
