Néhány nappal kilencvenedik születésnapja előtt elhunyt dr. Kiss Tamás, Balassagyarmat díszpolgára, a város rendszerváltás utáni első alpolgármestere, az 1956-os forradalom szegedi egyetemi szervezkedésének egyik központi személyisége.
Dr. Kiss Tamással kapcsolatban két örök élményt őrzök. Az egyik éppen harminc esztendővel ezelőtti időpontra datálódik. Hosszú viszontagságok után 1994 őszére készült el a balassagyarmati strand felújítása, és a műszaki átadást követően a fogcsikorgató utolsó novemberi napon adták át a létesítményt. Én is ott ácsorogtam az iskolás gyermekek gyűrűjében, amint Sztancsik József, a triatlonedző és dr. Kiss Tamás megmártózott a medence jéghideg vizében. Másnap az akkori megyei újság, a Nógrád Megyei Hírlap is hírt adott a jeles eseményről.
A másik eset jóval később történt, ha jól emlékszem, 2018. november negyedikén. A Palóc-ligetben található fa-szoborcsoportnál tartották a szabadságharc leverésének napján a „Gloria victis” megemlékezést, amelynek a szónoka éppen dr. Kiss Tamás volt, hogy a fiatalabb nemzedékeknek a szemtanú hitelességével elevenítse fel a korabeli eseményeket. Ő mindig szívesen vállalta ezt a feladatot, szemléletesen, sok-sok tanulságot levonva, ugyanakkor biztató-előremutató végkicsengésekkel beszélt az ifjúságnak, mi minden történt az 1956. október 23. előtti napokban, a forradalom győzelmét követő bizakodó órákban, amit a kegyetlen megtorlás követett. Jóval előbb érkeztem az esemény helyszínére, és odaléptem az egyedül várakozó dr. Kiss Tamáshoz, beszélgetésbe elegyedve vele. A legmélyebb tisztelettel hallgattam, amint öblös hangján, tiszta érzésekkel beszélt 1956 jelentőségéről, és a családról, a szüleimmel való kapcsolatairól is szót váltottunk. Nem is vettük észre, hogy mögöttünk egyre gyűlt a nép, aztán figyelmeztettek bennünket, kezdődik a megemlékezés.
Azóta néhányszor, futólag találkoztunk a városközpontban, de többet már bővebben nem beszéltünk egymással.
Nyugodjon békében Tamás bácsi!
