Kifejezetten ízléses, feltűnő nagyságú tömbházi faliképpel gazdagodott nemrégiben Balassagyarmat. Jókai Mór portréja az író nevét viselő utca kereszteződésében mosolyog rá a magasból a járókelőkre. Ám mint kiderült, több lakóközösség nem fogadta el a hasonló díszítési ajánlatot.
Napokon keresztül szemlélhették Balassagyarmaton a Rákóczi fejedelem úton és a Jókai utca torkolatánál közlekedők a Helytörténeti Gyűjtemény épületének túloldalán lassan elkészülő óriási alkotást. Az első ecsetvonásoknál az érdeklődők még buzgón tanakodtak, vajon melyik híres személyiségnek a vonásai formálódnak a kiváló festők kezeinek munkája nyomán. Aztán ahogy haladtak előre a tevékenységben, úgy vált egyre tisztábbá a kép: bizony ott Jókai Mór tekint vissza a polgárokra. Végül eltávolították a festést segítő állványzatot, és a tizenkilencedik század második felének legnagyobb, egyben máig legkedveltebb regényírója arca bukkant elő.
A munkálatok részleteiről, az ötlettől a megvalósításig, Csach Gábor, az Ipoly-parti város polgármestere számolt be a világhálón, ám az elégedettségen túlmenően szavaiba némi keserűség is keveredett. A település önkormányzatának vezetője kifejtette, mivel az elmúlt esztendőben ünnepeltük Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulóját, a bicentenáriumi emlékév fejleményeihez kapcsolódva készült el a házfalra ez a graffiti-portré.
Hozzátette, mivel kiváló kapcsolatot ápolnak a kezdeményező Kertész Imre Intézettel, a sikeres együttműködés részeként kérték meg a szervezetet, hogy Kecskemét, Kaposvár és Budapest több kerületének közterületei mellett Balassagyarmatra is kerülhessen egy ilyen óriási falfestmény. A legalkalmasabb tűzfalakat a kivitelező cég, a Neopaint Kft. képviselőivel együtt választották ki, így díszíti mostantól az író alakja a Jókai utca sarkát.
Ugyanakkor Csach Gábor megemlítette, hogy személy szerint öt társasházat keresett fel, amely otthonok mind a város forgalmas útvonalai mellett találhatóak, ám megdöbbenésére négy helyen, különböző kifogásokat hangsúlyozva visszautasították az igen kedvező ajánlatot, egyedül a Jókai utca sarkához simuló Rákóczi úti tömb mondott igent. Ráadásul az érintett lakóközösség anyagilag sem járt rosszul az „üzlettel”, mert azon túl, hogy az eddig igen siváran kinéző házfaluk teljesen ingyenesen, ízlésesen megszépült, még egyszeri bérleti díjat is kapott a társasház.
A polgármester utóbbi eszmefuttatása igencsak elgondolkodtathatja a balassagyarmatiakat. Vajon mik lehettek azok a rendkívül komoly indokok, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodtak a megkeresett tömbházak lakói, amiért nem fogadták el ezt a kecsegtető ajánlatot. Netán nincs kifinomult szépészeti érzékük, vagy más, érthetetlen okok játszottak közre a kivitelezés meghiúsulásában? Ezeket Csach Gábor nem hozta nyilvánosságra, mint ahogy azokat a házszámokat is, ahol dacoltak a modern világ eme nagyszerű kihívásaival. Mindenesetre a város egyik pontja nyert ebben az ügyben, másik négy pedig veszített, és az ott lakók csak a fejüket foghatják, vagy a ritka szép látványt szemlélve átkozhatják önmagukat, hogy lemaradtak egy jelentős élményről.
Kérdés persze, hogy lesz-e folytatás? Elvégre simán elképzelhetjük, ahogy hasonló graffitik kerülnek fel adott esetben a Móricz Zsigmond lakótelep, a Dózsa György és Hunyadi utcák, vagy éppenséggel a Madách-liget üres és csúnya tűzfalaira.
