Ötven nap van még hátra az április 12-i országgyűlési képviselőválasztásig, és február 21-én megindult a tényleges kampány. Kíváncsiak voltunk, Nyugat-Nógrádban miként kezdődött a szignóvadászat harca, így körbetekintettünk ezen a délelőttön a balassagyarmati utcákon.
Amikor kora délelőtt elindultunk a dr. Kenessey Albert Kórház-rendelőintézet környékéről, az első számottevő jelenség, amivel szembesültünk, Balla Mihály arca volt, amely több helyről tekintett vissza ránk. A város szélétől a Kék ABC „magasságáig” legalább négy-öt alkalommal láthattuk az ő nagyméretű plakátját. Úgy tűnik, a Fidesz helyi vezérei már jó korán mozgósították „beosztottjaikat”, hogy a lehető leghamarabb kihelyezzék a felhívásokat.
Az első aláírásgyűjtő ponttal a Mikszáth Kálmán Művelődési Központtal szemközt találkoztunk. A kis park oldalában, a tömbházak mellett a járda szélén állították fel a Tisza sátrát, mint később kiderült, ez volt az ő központjuk aznap a településen. Tíz óra tájban nem volt túl nagy forgalom itt, igaz, sildes sapkájával kitűnt az emberek közül maga a jelölt, Molnár Zoltán, akinek minden mozdulatát fotós és videós is követte serényen, bizony, néha a nem éppen ide igyekvő gyalogosokat is feltartva, zavarva.
Egy futó pillantás után tovább haladtunk Balassagyarmat központja felé. Miután a szügyi kereszteződésben piros lámpát kaptunk, két irányba tekintve két újabb standra bukkantunk. Az Ipoly Áruház előtt a Tisza bontott sátrat – pontosabban csak pultot -, ahol éppen egyetlen érdeklődő sem jelent meg, csupán két aktivista beszélgetett, egyikük önkormányzati képviselőkét tevékenykedik a városházán. Velük szinte éppen átellenben, a fideszeseknél sem tolongott tömeg. Viszont nem más, mint Csach Gábor polgármester és elődje, Medvácz Lajos gyűjtötte itt a választópolgárok szignóját, kedélyesen tereferélve a járókelőkkel.
A Civitas Fortissima térre érve a nap legnagyobb rendezvényére toppantunk be. A Mi Hazánk Mozgalom éppen mostanra időzítette immár második Hazai Vásárát, az eseménynek viszont előzetesen vajmi köze sem lehetett a kampány nyitányához, hiszen tavaly is éppen ilyenkor, egy február végi szombaton várták a finom disznótoros falatokra, a palóc világ művészeti kincsire, gasztronómiai különlegességeire és egyéb tárgyi jellegzetességeire kíváncsi embereket. Dócs Dávid parlamenti honatya jött-ment, járkált a sokadalomban, meg-megállt, váltott néhány szót a térülő-forduló férfiakkal és asszonyokkal, de hát éppen ez a feladata egy főszervezőnek. Aki pedig megszemlélte a kirakodók termékeit, vásárolt a portékákból, illetve megkóstolta az ínyencségeket, a sor végén a kézjegyével is elláthatta, ha akarta a párt gyűjtőpapírosát.
Dél körül indultunk vissza felé a Rákóczi fejedelem útján. Az áruházi közlekedési csomópontnál már híre-hamva sem volt a Tisza-standnak – biztos elunták az álldogálást, pedig „hivatalosan” délután kettőig kellett volna ott lenniük -, és a Fidesz pultjánál sem mozgolódtak, igaz, ilyenkorra már befejeződik az átlagos szombati bevásárlási láz, és az emberfia még egy választási kampány kedvéért sem mondana le az otthoni ebédjéről.
Befejezésül egy érdekes csevegésbe füleltünk bele. Az egyik párt aktivistái az íveket tekintették át, és kérdezgették egymást, vajon nem baj, hogy az aláírók között akadt Endrefalván és Karancsságon lakó állampolgár? A másik megnyugtatóan felelt: mindkét falu ehhez a kettes számú nógrádi körzethez tartozik.
Utózönge: kora délutánra mindhárom jelölt, Balla Mihály, Dócs Dávid és Molnár Zoltán egyaránt elégedetten közölte a közösségi portálon híveivel, hogy sikerült összeszedniük a kellő számú ajánlást és leadták a hivatalos szerveknél.
