Nógrád megye egyik legrangosabb kitüntetésének számít a minden év januárjában Balassagyarmaton átadott Madách-díj. Ám az elmúlt másfél évtizedben az elismert személyiségek között bőven akadtak olyanok, akik elsősorban politikai hitvallásuk, semmint a nagy drámaköltőhöz kötődő munkásságuk révén kapták ezt meg. Kérdés, vajon visszavonhatóak-e ezek a díjak?
A Madách-díj története egészen 1964-ig nyúlik vissza, ekkor döntött úgy Nógrád Megye Tanácsa, hogy Az ember tragédiája feledhetetlen szerzője halálának századik évfordulója alkalmából megalapítja ezt a kitüntetést. Az eredeti elképzelés szerint az ifj. Szabó István, majd később Molnár Péter szobrászművészek által készített plakettet minden esztendőben kiváló, kifejezetten Nógrád megyéből származó, vagy ahhoz számos kapoccsal kötődő művészeknek, tudományos kutatóknak ítélik oda.
Egy-két kivételtől eltekintve még a rendszerváltást megelőző időszakban is törekedtek arra, hogy lehetőleg politikamentes legyen a jelölés, így például érdemesnek találták rá az Ádámot, Évát és Lucifert a színpadokon alakító jeles színészeinket.
Ám 2010, a Fidesz-KDNP hatalomátvétele után merőben változtak a viszonyok. Már a következő esztendőben, 2011-ben Nógrád Megye Közgyűlése érdemesnek találta a kitüntetésre Bayer Zsolt publicistát, akiről máig nem derült ki, ugyan, mi köze van Madách Imre életművéhez, azt viszont mindenki tudja róla, mekkora Fidesz-hívő újságíró. Hasonlóképpen ugyanez állapítható meg dr. Takaró Mihály irodalomtörténészről, vagy L. Simon László bukott kormánypárti kultúrpolitikusról, ők mindketten 2023-ban kerültek a díjazottak sorába.
Ugyan Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház igazgatójaként ilyen-olyan indokkal hozzákapcsolható a magyar drámaköltészet legnagyobb nemzetközi népszerűséget élvező alkotásához, ám az ő alakja is rendkívül megosztó, de említhető még e tekintetben Dörner György is.
Természetesen Nógrád Megye Közgyűlésétől – amely 2029-ig mindenképpen a Fidesz irányítása alatt áll majd, kérdéses persze, mekkora befolyással – aligha várható, hogy bármikor méltatlannak ítélje az elismerésre az egyértelműen politikai alapon elismert egyéniségeket, és jogi értelemben sincs lehetőség jelenleg a címek visszavonására, az viszont erősen elgondolkodtató, mennyire alkalmas Bayer Zsolt arra, hogy büszkén nevezze magát a Madách-díj birtokosának. Remélhetőleg azonban a jövőben ebben a témakörben is nagyobb figyelem fordítódik majd valóban az igazi művészeti értékekre, mint a politikai színezetre.
