Rétságról Balassagyarmatra jövet a buszon nincs izgalom. Lehet, az ebédidő teszi, meg a vasárnapi forgalmi lanyhulás. Figyeljük folyamatosan a netet, hátha valami rendkívüli eseményre figyelünk fel, de semmi különös.
A városba érve kis kitérőt teszünk az egyik legnagyobb szavazókör felé a Hétvezér utcába, a Mikszáth középiskolához. Autó-autó hátán, a bejárat előtt tömeg, sorra érkeznek a szavazók. Nem is állunk le társalogni, hagyjuk, hadd teljesítsék az emberek az állampolgári kötelezettségüket.
Mire megpihenünk, újra érkeznek a friss adatok. A 13 órai részeredmények mind biztatóbbak. Az ország némely pontján már hatvan százalék feletti a részvétel! Hatvan százalék! Belegondolni is nehéz, hogy a múltban volt olyan választás, amikor az esti záráskor sem értük el ezt a számot. Ráadásul továbbra is nagy a kontraszt a nyugat-nógrádi települések között. Csak pár példát emelünk ki: a 11 ezres választópolgári létszámú Balassagyarmat aránya délután egykor 55,7 százalék, addig a 2700-as Érsekvadkerté 47,4, míg a 600 voksolót adó Hugyagon 31,5 százalék. Meg kell vallani, főként azok a települések állnak most „csehül”, ahol igen magas a roma kisebbség jelenléte.
Alig végzünk az elemzéssel, csörög a telefon. A vonal túlsó felén Dócs Dávid érdeklődik, aki azt mondja, várjuk csak ki a végét, könnyen előfordulhat, hogy hamarosan komolyan megemelkedik a kisebb falvak szavazói száma.
Valóban, várjuk ki a végét!
