A pünkösdi ünnepkör kiemelt nyugat-nógrádi rendezvényének számít immár két és fél évtizede a Pataki Pampuskafesztivál, amely lassan már valóban kezdi kinőni jelenlegi kereteit, annyian érdeklődnek az esemény iránt, kóstolva az ízletes finomságokat.
Rekkenő hőségben érkeztünk meg Pünkösd vasárnapján a pataki sportpályához. Míg az autónak kerestünk megfelelő helyet – természetesen minél közelebb a programok központjához -, máris találkoztunk a házigazda község polgármesterével Fekete Tiborral, akivel azonban egyelőre csak egy gyors parolára futotta az erőből, mondván hamarosan a szabadtéri színpad pódiumára kell fellépnie, hogy üdvözlő beszéddel köszöntse a népet.
Hamarosan ismét a társaságunkba toppant a falu vezetője, akivel együtt a tágas udvar hátsó részére sétáltunk, ahol már ínycsiklandó illatok vonzottak egyre közelebb bennünket.
A nagy sátor alatt pataki férfiak és asszonyok, egyenpólóban sürögtek-forogtak, készítették már bőszen a remekbe szabott pampuskákat. A hölgyek táborában felfedezhettünk egy idős nénit, aki az erre az Ipoly-menti vidékre annyira jellemző fejfedőt, az úgynevezett szarvaskedőt viselte. Ő nem volt más, mint Varga Nándorné, aki kilencvenhárom esztendejét meghazudtoló frissességgel tett-vett a fiatalabb nemzedék körében. Megtudtunk, hogy a főzőcsapat vezetőjének, Viczián Tibornak volt az ötlete immár egy esztendő híján negyedszázada, hogy a falunapi programok sorába iktassák be ezt a gasztronómiai különlegességet, hiszen messzi földön nincsen párja a pataki pampuskának.
Nem telt bele két fertályóra, és magunk is megtapasztalhattunk, bizony ez az utóbbi kijelentés egyáltalán nem túlzás, mivel legalább húsz-harminc méteresre nyúlt embersor bontakozott ki, akik mind-mind az újabb adag, lekvárral ízesített pampuskaadagra vártak. Fekete Tibor alig győzte hangoztatni nekünk, több ezer példány készül a „sütőmasinákon” ebből a finomságból, és nem csupán a közvetlen környékről érkeznek ide vendégek, hanem Nógrád távolabbi vidékeiről, mi több még az Alföldről is jönnek kíváncsiskodni, miként is kerül a tányérokra ez a kivételes finomság.
Amíg a nép buzgón falatozott, a színpadon is állandó műsor szórakoztatta a nagyérdeműt, amelyben jól megfért egymás mellett a citerazenével színesített népdal-énekszó és a könnyebb műfajok képviselőinek előadása.
Mintegy három órát tartózkodtunk a Pataki Pampuskafesztiválon, és amikor búcsúzni készültünk, még csak ekkor jött a java, az autóval alig bírtunk kiaraszolni a szűk mellékutcákban, annyian sétáltak velük szemben az újabb és újabb élvezetek miatt.
