Világéletemben megrögzött pacifista voltam. Fegyver esetleg csak akkor került a kezembe, amikor a kerti meggyfa gyümölcseit dézsmáló seregélyeket zavargattam a légpuskával, de akkor is csak ijesztgető lövéseket adtam le a levegőbe. Nem csoda hát, ha erőteljesen zavar mindenfajta militarista, katonai jellegű szemlélet.
Amikor meghallottam a szegény hölgy esetét, akit az újdörögdi kiképzőbázison éles gránát hajítása közben ért a végzetes baleset, amelynek során mindkét kezét elvesztette, alaposan elszakadt bennem mindenfajta türelmi cérna. Főleg akkor, amikor a kaszinókirály honvédelmi miniszter mentegetőzött, félretolva minden személyes felelősséget, ujjal mutogatva azokra, akik szemrehányó szavakkal illették őt, és a hadsereget. Arra gondoltam azonnal, inkább maradjon a horvátországi villái hűvösében, vagy az Adrián horgonyzó luxusjacht kabinjának sötétjében, minthogy egy ország hivatásos katonaságát irányítsa.
Megmondom keményen: civil kezébe nem való fegyver. Erre a közigazgatásban dolgozók számára ilyen kiképzéseket szerveznek, hogy a gyorstalpaló után máris éles lőszereket kapnak a kezükbe. Ráadásul teljesen igazat adok Ruszin-Szendi Romulusznak, aki kijelentette, erősen ajánlott volt a kormánytisztviselőknek ez a katonai jellegű kiképzés. Igen, a mai fideszes vezetésű körökben az „erősen ajánlott” kifejezés annyit tesz, ha nem engedelmeskedsz, ha visszautasítod ezt a „fergeteges” ajánlatot, akkor bizony az állásoddal játszol.
Ezek után nyíltan kijelentem, személy szerint bezárnám az összes magyarországi honvédelmi sportközpontot, megtiltanám a középiskolások kadét-oktatását, mert semmi sem indokolja ezt a túlzottan militarista szemléletet. Még az sem, hogy a szomszédságunkban háború dúl, mert kizártnak tartom, hogy a harcok bármilyen erőteljes szele átcsapjon a magyar-ukrán határon. Természetesen a felnőttek önkéntes alapú egyenruha-felvételét nem ellenzem, de kizárólag akkor, ha minden tekintetben alkalmas az illető, hogy fegyvert vegyen a kezébe, hosszú-hosszú képzési folyamaton átesve, amely során kizárólag hatástalanított lőszerekkel foglalatoskodhat.
A magyar kormány bődületes hibát követett el a katonai pályafutás mértéktelen népszerűsítésével, és lám, itt az „eredménye”. A fiatal hölgy soha többé nem zongorázhat, és ez bizony Szalay-Bobrovniczky Kristóf felelőssége is, akinek nincs más útja, mint felemelt kézzel visszavonulni a kaszinói birodalmába.
