Néhány hétig alkalmi ornitológiai feladatot látok majd el. Történt ugyanis, hogy a portám udvarának hátsó fertályán éppen húsvét hétfőjén fedeztem fel a házi rozsdafarkú fészkét.
Ahogy a kutyáim hajnali etetését befejeztem, gondoltam kikukkantok a kertbe és szívok egy hatalmasat a friss tavaszi levegőből. Amint elhaladtam az egykori disznóól elé helyezett kimustrált régi hűtőszekrény mellett, hirtelen egy kismadár rebbent fel a közvetlen közelemben. Ekkor láttam meg, hogy a rozsdafarkú éppen a hűtő fagyasztó részlegét tisztelte meg utódnemzés céljából. Valószínűleg valami odúnak nézte a berendezést, biztonságosnak érezte, ezért oda telepedett a párjával.
Fogtam magam, fényképet készítettem a belsejéről, és bizony a fészekben öt picinyke tojás lapult. Ekkortól kezdve már fokozottan nyomon követem a fejleményeket. A macskáim benn élnek a házban, a kutyák miatt más „veszedelmes” emlősállat nem merészkedik a közelbe, így amíg a leendő fiókák fel nem cseperednek, meglehetős nyugalomban szemlélhetem majd az egyedfejlődésüket.
Néhány nappal később még magáról a tojóról is közeli felvételt készíthettem. Békésen üldögélt a tojásokon, szinte észre sem vette, hogy holmi emberfia kíváncsiskodik nála. Persze azért figyelt őnagysága, de remélem sejtette, semmi bántó szándék nincs bennem, sőt, vigyázok én rá, meg a megszületendő kicsikre.
Gyorsan megnéztem az interneten, a rozsdafarkúak átlagos kotlási ideje tizenkét-tizenhét nap, azaz szerintem van még némi idő, mire feltöredezik a héj és kibukkannak a napvilágra a csőrös fejecskék.
