Igen meghökkentő állítással rukkolt elő a minap az egyik testnevelő tanár kolléga a Nógrád vármegyei általános iskolás atlétikai diákolimpiai döntőn. Azt mondta, azért nem tudta a legjobb emberét elhozni Balassagyarmatra az ötödik-hatodik osztályos fiú csapattal, mert a labdarúgó edzője nemes egyszerűséggel eltiltotta a gyermeket a viadaltól, holott vele bajnokesélyes lett volna a társaság.
Pontosabban a focista mester erőteljes befolyást gyakorolt a tinédzser szüleire, hogy ne engedjék el a srácot a viadalra, mert bizony nagy a sérülésveszély. Ráadásul állítólag nem is az edző ötlete volt az egész, hanem a Magyar Ladarúgó Szövetség vármegyei szervezetétől szóltak rá, vagyis központi általános utasításról van szó.
Kérem szépen, hol tart már a világ? Kis hazánkban a futball tényleg annyira „über alles”, hogy már minden szabályt felülírhatnak? Igaz, jól tudjuk, a drágalátos-méltóságos miniszterelnök pajtásunk is eme sportág lekötelezettje, mi több, igazmondó harcosa, ne is várjunk mást az alázatos alattvalóktól, mint a futball oltárán való térdeplős áldozást.
Ha igaz a hír, az MLSZ illetékeseinek szemében mit sem számít az a tény, hogy egy általános iskolás korú gyermek tulajdonképpen az adott oktatási intézmény „alkalmazottja”, és nem a sportegyesületé, ahová délutánonként edzésre jár. Majd, ha eléri azt a szintet, hogy professzionális játékossá váljon, akkor a klub valóban meghatározhatja, mit tegyen, de addig „kuss” van a futball egyesületnek az iskolával szemben. Persze, normálisabb helyeken ez tökéletes együttműködés keretében működik, azaz megegyezik az iskola vezetése, vagy az adott testnevelő tanár a fociedzővel, hogyan és miként versenyeztessék a tehetséges sportolót, de úgy tűnik, a mi kies Nógrádunkban nem ez a módi.
Úgyhogy, kedves érintettek, hátrább az agarakkal, mert a gyermekeknek a ballagásig az iskola az első és nem a labdarúgás!
