Gyermekkori jó pajtásom évek óta Németországban dolgozik és családjával Baden-Württemberg tartományban él, egy kis faluban, nem messze a Rajnától, a francia határtól. Évente két-három alkalommal hazalátogat, ilyenkor sok érdekes történetet megoszt velem az ottani tapasztalatairól.
Nemrégiben is találkoztunk és egy korsó sör elfogyasztása közben elmesélt egy sztorit. Kisebbik fia általános iskolás és már sokkal gyakorlatiasabban bánik Goethe és Schiller nyelvével, mint az apukája. Az egyik nap a srác azzal a hírrel ment haza az iskolából, hogy másnap és harmadnap nem lesz náluk tanítás. „Hogyhogy” – mordult fel a szülő, mondván nincs sem hivatalos nemzeti ünnep, sem előre tervezett tanszünet, hát miért nem kell suliba mennie a gyereknek?
Kiderült, az ok igen prózai. A környéken megszaporodott muzulmán vallású vendégmunkások miatt az osztálynak a kétharmada muszlim tanuló, és mivel a Ramadán böjti időszaka éppen akkor ért véget, az arab származású családok tagjai kevély lakomákkal ünneplik meg, hogy befejeződött a húsmentes korszak, bizony a gyermekeket sem küldik el ezen a két-három napon az iskolába. Mindössze öt keresztény-keresztyén társa maradt volna csak a tanteremben, ezért a pedagógusok úgy döntöttek, így nincs is értelme az oktatásnak.
Ilyen világot élünk!
