A Balassagyarmati SE az 1977/78-as bajnoki szezon végén jutott fel az NB II-be, amihez azon túl, hogy a gárda végig erőn felül teljesített a harmadosztályban, hozzájárult az MLSZ újabb rendszerátalakítási szándéka, amely már három csoportot hozott létre a honi labdarúgás második vonalában.
A BSE vezetősége 1977 nyarán egyértelműen komolyabb terveket fogalmazott meg, és ezek megvalósítása érdekében Nógrád megye egyik legismertebb és legtapasztaltabb szakvezetőjét bízták meg az edzői feladatokkal: az érkező Dávid Róbert, a Salgótarjáni BTC egykori játékosa, majd trénere hároméves szerződést kötött az Ipoly-partiakkal, ráadásul ő lett Balassagyarmaton az első hivatásos, főállású fociedző.
A bajnokság első felében igen kiemelt teljesítményt mutatott fel a BSE. Sorra aratták a remek győzelmeket, főleg a kontrajátékuk volt rendkívül eredményes, köszönhetően az olyan gyors csatároknak, mint a BVSC-től frissen igazolt Lucska Ferenc, míg a később az NB I-es ZTE és Rába ETO országos hírű kapuvédőjévé vált, romhányi származású Balázs Zsolt kifejezetten Dávid Róbert kívánságára került a csapathoz. Ha az utolsó előtti fordulóban egy szerencsétlen szabadrúgásgóllal nem kapnak ki Cinkotán, akár az első helyen is vonulhattak volna téli pihenőre a Közép csoportban.
Tavasszal is sokáig kitartott az erő feletti produkció, de a hajrára a szó szoros értelmében elfogyott a szufla, kimerült a társaság. A húsz fős mezőnyben a 34. fordulót követően érezhetően visszaesett a játék minősége, hiányzott a kellő erőnlét és a megfelelő összpontosítás. Márciusban, a Pénzügyőr elleni diadal után még pontelőnnyel vezette az alakulat a csoportot, május végére azonban már a dobogós pozíció megőrzése is kérdéses lett. Különösen a Budapesti Építőkkel szembeni kiadós, 6-2-es „zakó” mutatkozott fájó sebnek. A végjátékban azonban megnyugodhattak a balassagyarmatiak, mert a negyedik hely is NB II-es tagságot jelentett számukra. Dávid Róbert vezetőedző értékelésében kifejtette, lényegében már a tavasz elején biztossá vált a felkerülés, ugyanakkor a várakozáson felüli helytállás olyan lelki terhet rakott a fiúkra, ami miatt a befejezésre megtört a lendület. Különösen a Szebeni István és Rob Gábor vezette védelmet emelte ki, hiszen hazai pályán mindössze kilenc gólt kapott az együttes.
Teljesült tehát a várva várt álom! A három csoportos NB II-es mezőnyben a Közép csoportba sorolták be a balassagyarmatiakat. Az idény nyitányát Budapesten, Mátyásföldön, az Ikarus pályáján tartották, volna… A meccs azonban elmaradt. A Nógrád újság 1978. augusztus 8-án megjelent cikke szerint a játékvezető a jelentésében ezzel indokolta a találkozó elmaradását: „A mérkőzést nem vezettem le, mert az öltöző a régi helyén volt, 200 méterre a játéktértől, és a kapott információ szerint a lakókocsi játékvezetői öltözővé nem volt átalakítva.” (Hát ennyit a körülményekről, a’la 1978). Az MLSZ fegyelmi határozata alapján a mérkőzést augusztus 16-ig kellett pótolni.
Ennek a fejleménynek köszönhetően a BSE hivatalos belépője az NB II-be hazai környezetben történt egy héttel később, 1978. augusztus 13-án 16 óra 30 perctől történt. A Nagyligeti Sporttelepre kilátogató 3500 (!) néző a sokszoros válogatott Bene Ferenc által fémjelzett Volán SC vendégszereplését szemlélhette. Az erősen kopaszodó korábbi újpesti sztár csapatkapitányként Hornyák Pállal fogott kezet a térfélválasztáskor. A BSE a következő összeállításban lépett pályára: Baár – Rob, Jelen, Hornyák, Lajkó – Pribeli, Trubin, Hugyecz – Lucska, Kovács I., Szedlák. Csereként bejött még Szűcs Gy. és Babinszki. A megyei napilap tudósítása szerint a gól nélküli első félidő változatos küzdelmet hozott, kevés kapura lövéssel, aztán a második játékrész hatodik percében Menyhárt fejesből szerezte meg a vezetést a vendégeknek, majd nem sokkal később a klasszis Bene is betalált Baár hálójába, de a hajrában Babinszki szépített.
Az első győzelemre sem kellett sokat várni, mert az Ikarus elleni pótolt ütközetet Kovács „Kuli” két góljával nyerte meg a BSE. A további összecsapásokon igen emlékezetes maradt minden játékos számára Szegeden, a SZEOL AK elleni fellépés, amit este, villanyfénynél rendeztek, és bravúros, 1-1-es pontszerzés lett a vége. Bár becsúsztak a produkcióba komolyabb vereségek is, az ősz folyamán néhány dicsőséges siker is született: ilyen volt például a Pénzügyőr idegenbeli legyőzése, amelyen Kovács István mesterhármast ért el. A tavaszi folytatást a hatodik, tehát igen előkelő helyen várhatta a társaság.
A bajnoki küzdelmek mellett a Magyar Népköztársasági Kupában is erőltetett menet várt Rob Gáborékra. Ráadásul két első osztályú gárdát is a gyarmatiak útjába sodort a sors. Elsőként az MTK-VM csapatát otthon 2-0-ra múlták felül, a visszavágót pedig kibekkelték 0-0-val, ezután viszont harapósabb falat következett: 1979. februárjában a Ferencvárosi TC. (folytatjuk)
