A Balassagyarmati Tankerületi Központ területén működő négy intézményben történt vezetőváltás a nyár elején. Ezek közül a Balassagyarmati Dózsa György Általános Iskolában az eddigi igazgató, Szabó Csaba helyett Dudásné Hangonyi Juditot nevezte ki a köznevelésért felelős belügyminiszter (!), aki eddig a Nőtincsi (!) Általános Iskola irányításáért felelt. Most induló sorozatunkban igyekszünk feltárni a hátteret, milyen fejlemények vezettek ehhez a személycseréhez. Az első részben magának a rendszernek a visszásságait elemezzük.
Amióta a Fidesz-KDNP pártszövetség átvette a kormányzati hatalmat, azaz tizenöt esztendeje egyre központosítottabbá vált a magyar oktatási rendszer. Ami nem is meglepő, főleg annak következtében, hogy a köznevelésért nem önálló tárca felel, hanem maga a Belügyminisztérium, azaz szó szerint a „rend a lelke mindennek” – és e tekintetben most finomabban is fogalmaztunk.
Korántsem véletlen, hogy ezzel együtt komoly torzulások is felfedezhetőek a rendszerben, ami nem csupán az oktatás színvonalát érinti, hanem magát az egyes intézményvezetői kinevezések folyamatát is.
Az idősebbek talán még emlékeznek azokra a megboldogult időkre, amikor még számított a helyi tantestület és a szülői kör akarata, véleménye, de ez már a régmúlt. A mai tankerületi fenntartásban már fittyet hányra arra, hogy mit kíván az a közösség, amely közvetlenül érintett abban, kik és hogyan, milyen célokkal irányítják azt az intézményt, ahol ők maguk dolgoznak, illetve ahol a gyermekeik felcseperednek és pallérozódnak. Ráadásul, ahogy a szigorító változásokból kitűnik, az igazgatói kinevezések gyakorlata is mindinkább antidemokratikussá vált.
Találtunk az interneten egy 2025. április 7-én keltezett írást, amely a Népszavában jelent meg. A cikk szerint ez év első napjától az új iskolaigazgatói megbízásoknak van egy feltétele: a jelöltnek részt kell vennie az Oktatási Hivatal által szervezett, két és fél éves köznevelési igazgatóképzésen. De ez még semmi, akad itt egy nagy csavar is a történetben. Ahhoz, hogy valaki erre a képzésre jelentkezhessen, a fenntartók, vagyis állami iskolák esetében a területileg illetékes tankerületi központok engedélye szükséges. Ami viszont profán módon fogalmazva annyit jelent, aki nem „csókos”, aki kommunista szlenggel élve nem „megbízható káder”, esélye sincs arra, hogy valaha bármilyen iskolát irányíthasson, hiába minden eltökélt szándék és rátermettség, szakmai gyakorlat, hozzáértés, miegymás. Ráadásul a képzéseken résztvevők számát Pintér Sándor belügyminiszter is rendeletileg korlátozhatja, vagyis egy újabb pofont kap ezáltal a rendszer.
Bár nem akadályozzák azokat, akik korábban, már teljesítették az egyetemeken megszerezhető, az igazgatói feladatok ellátásához kötelező szakvizsgát, de ilyet a jövőben már senki sem tehet, csak az Oktatási Hivatal továbbképzése számít a latban. Az antidemokratikus szálak tehát összeérnek, és a tankerületi vezetés által kedvező megítélésben részesült „aspiránsok” előtt újabb tér nyílik. Aligha kell bővebb magyarázat arra, a megbízhatóság inkább számít, mint a rátermettség és a szakértelem, tehát aki egy csipetnyit is ellenzéki gondolkodású, és nem ért egyet a kormányzati célkitűzésekkel, a Fidesz-KDNP hatalmának végéig felejtse el, hogy bárhol iskolaigazgató legyen. És bizony ez történt Szabó Csabával is.
