Világviszonylatban kimagasló kis hazánk egy főre jutó Nobel-díjas jutalmazottjainak számaránya, amely egyre fogyó népességű szeretett nemzetünk méltán hatalmas dicsősége. Most pedig Krasznahorkai László jóvoltából bővült a földkerekség legfontosabb tudományos elismerését megkapó személyiségek listája.
Bevallom őszintén, (még) nem olvastam Krasznahorkait. Valahogy a kortárs magyar irodalom, az egy szem Moldova Györgyöt leszámítva nem tudott igazán a szívemhez nőni. Ő is csak azért, mert riportszerűen dolgozta fel a témát, különösképpen azokról az emberekről leírt gondolatait követtem, akiket a mozdony füstje megcsapott. Pedig a családi otthon szekrényein sorakoztak a huszadik század második felének szerzői, mint például Szilvási, Nemere, Berkesi, vagy éppen a Mattyasovszky-féle Hód történetei. De a krimik sohasem álltak túl közel hozzám.
Sokkal szívesebben emeltem le a polcról a régebben élt alkotók könyveit. Mikszáth Kálmánt valósággal faltam, hasonlóképpen előszeretettel lapozgattam a Világirodalom Remekei sorozat köteteit, amiből a kedvencem a „druszámnak” az egyik világhíres uralkodó druszájáról írt négyrészes sorozata volt, azaz Heinrich Mann: IV. Henrik című műve a tizenhatodik századi francia vallásháborúk korszakáról. Azért Marcel Proust vagy James Joyce merő túlzásnak tűnt a szememben, bele se mertem kezdeni. Viszont Balzac, Dickens, Thomas Mann bármikor „jöhetett”.
Kertész Imre szűk negyedszázaddal ezelőtti sikerét követően ismét nemzetközi magaslatokba emelkedett a magyar irodalom, és Krasznahorkai László Nobel-díja újfent magára vonja a világ-közvélemény értékes figyelmét édes-ékes anyanyelvünk gyönyörűséges szépségei iránt, még ha Európában, Ázsiában és Amerikában csak puszta fordításokban olvashatja ezeket a remekeket a nagyközönség. Azért reméljük, hogy Krasznahorkai rendkívül cizellált és tekervényes mondatai Shakespeare, Balzac, Cervantes vagy Pirandello nyelvén is minél teljesebben visszatükröződnek.
Egyszóval lehet, nemsokára fogom magam, beszerzem a Sátántangó példányát, és az esti magányban, a kislámpát felkapcsolva olvasgatom majd az új Nobel-díjasunk örökbecsű történeteit.
