Komolyabb aggodalomra semmi ok, nem politikai fondorlatról, sem diplomáciai cselszövényről nincs szó, a háttérben egészen prózai indoklás áll: a természet munkája.
Az Ipoly keletről nyugati irányban haladva Drégelypalánk térségében egyre több és több kanyarulattal „csavarog” a torkolat felé, nem egyszer jelentősebb, már-már hajtű jellegű fordulattal. Az egyik ilyen képződmény Hont határában található, ahol nemrégiben a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének kutatócsoportja mérte fel a körülményeket, elsősorban azt vizsgálva, hogy miképpen válik egy természetes folyókanyarulat az erózió következtében lassan holtággá, míg a benyúló földnyelvből egy sziget képződik.
Ezek a folyamatok pedig oda vezethetnek, hogy mivel az Ipoly jelenti Magyarország és Szlovákia között a határvonalat, az utóbb kialakuló holtág már szlovák területre esik, így módosul az adott határszakasz is.
Török Gergely, a BME tudományos főmunkatársa csapatával éppen ezeket a jelenségeket vizsgálja, különös tekintettel a folyó hordalékháztartására, benne például olyan elemekkel, mint a mederszint csökkenése és a hordalékok lerakása közötti viszonyrendszerek. Kiemelték, az Ipoly, hasonlatosan a szabályozás előtti Tiszához, valamint az USA-beli Mississippi folyamához, úgynevezett „meanderező” víz, vagyis nem stabilan egyhelyben áll, hanem jobbra-balra egyfajta kígyózó mozgást végez, ezért alakulnak ki legfőképpen a kanyarulatok. Az Ipoly említett Hont melletti szakaszán, ebben a túlfejlettnek minősített kanyarulatában az áramlás az egyik ívet folyamatosan pusztítja, míg a másik oldalon a lassabb vízátvitel következtében hordalékot tesz le. A kutatók megállapítása szerint ennek következtében a folyó lassan kialakít egy szűkebb nyakú, benyúló félszigetet, ami egy idő után mindenképpen átszakad. Három éve, egy korábbi felmérés alkalmával még két autó kényelmesen elfért egymás mellett ezen a földsávon, ma már szinte egy sem, azaz hamarosan „önmagába haraphat a kígyó”, vagyis leválik a holtág, ami persze igencsak függ az érkező árhullámok erejétől.
Ha mindez megtörténik, akkor az említett holtág és a szigetecske Szlovákiához kerül, azaz ezzel minimális mértékben csökken hazánk, így Nógrád vármegye területe is – szól Török Gergely értékelése, ami az országos sajtóban jelent meg a napokban.
