Messze nem kap akkora figyelmet, mint kellene, de január 29-én volt a balassagyarmati felkelés – vagy csehkiverés – 105. évfordulója. A vesztes háború poklában szenvedő Magyarország – részben a rossz belpolitikai döntéseknek „köszönhetően” – elképesztően előnytelen helyzetből nézte végig, ahogy új szomszédai még az antantnál is éhesebbek, és egyre nagyobb területeket szakítanak ki az egykori Monarchia magyar részeiből. Balassagyarmat a kevés kivételek egyike, amely az együttműködő magyar közösségnek köszönhetően meg tudta magát védeni a csehek túlzott étvágyától és visszaverte a várost ideiglenesen elfoglaló ellenséget. Balassagyarmat tehát méltán érdemelte ki a „Legbátrabb Város” (Civitas Fortissima) elnevezést, ám most nem konkrétan a csehkiverés történetét vizsgáljuk meg, hanem egy olyan szereplő életét, akinek központi munkássága volt abban, hogy Balassagyarmat ma nem egy idegen ország területe.
A csehszlovákok bevonulásának idején hivatásos magyar haderő legközelebb Magyarnádorban állomásozott, a népfelkelésben oroszlánrészt vállaló vasutasok küldöttsége pedig meggyőzte Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosokat, hogy vonuljanak a csehek ellen. Az Ipoly völgyében állomásozó csapatok így a magyar kormány határozata ellenében indultak Balassagyarmatra, mivel a Károlyi-kormány a nyílt cseh ellenségeskedés ellenére is bízott az antant politikájában. A továbbiakban Vizy Zsigmond századossal ismerkedhetünk meg közelebbről.
Vizy Zsigmond magyar honvédtiszt 1884-ben született Farmoson nemesi család sarjaként, apja id. Vizy Zsigmond, édesanyja pedig báró volt, Kaas Etelka. A századforduló környékén szülei Szandán, Nógrád vármegyében vásároltak birtokot. A fiatalabbik Zsigmond Iglón járt gimnáziumba, majd a Ludovika Akadémiára került. 1906-tól Balassagyarmaton a 16. gyalogezred II. zászlóaljnál teljesített szolgálatot. Természetesen harcolt az első világégésben is, 1914-től, tehát a kezdetektől e zászlóalj kötelékében, főhadnagyként a 8. század parancsnokaként az orosz fronton. Később más hadszíntereken is megfordult Isonzótól egészen Boszniáig, de ott volt a híres gorlicei áttörésnél is. Összesen 28 hónapot töltött e különböző hadszíntereken.
A háború elvesztése és a Monarchia felbomlása után Besztercebányára került, a 16. gyalogezred pótzászlóaljánál teljesített szolgálatot, karhatalmi parancsnoknak nevezték ki. A Felvidék kiürítésekor került Balassagyarmatra az alakulatával együtt. Ekkor szorgalmazta, hogy a Székely Hadosztály mintájára állítsanak fel egy palóc dandárt is, jóllehet ez a terve megvalósulatlan maradt, sőt, a cseh megszálláskor a Madách utcai lakásából is menekülnie kellett. Ha maga a dandár nem is állt fel hivatalosan, ahogy a cikk elején említettük, Vizy Zsigmondnak és katonáinak segítségével sikerült visszafoglalni a várost a cseh megszállóktól. Miután 1919. január 29-én Balassagyarmat felszabadult, Vizy minden katonai és politikai szereptől visszavonult szandai birtokára. Később a katonai karrierjét a 6. Leiningen Károly kerékpáros zászlóaljnál folytatta, majd 1930-ban családjával Budapestre költözött. 1935-ben egy rendkívül gazdag és kalandos katonai életpálya után ment nyugdíjba a budai Károly Király Laktanya parancsnokaként. A háború után lányuknál éltek Nagykanizsán, majd fiuknál Karácsondon. 1956-ban, az októberi népfelkelés előtt szűk egy hónappal, szeptember 30-án hunyt el Gyöngyösön. Az 1990-es években utcát neveztek el róla Balassagyarmaton.
Vizy Zsigmond egyike volt azoknak a kulcsfiguráknak, akik nélkül Balassagyarmat visszafoglalása talán nem is sikerült volna. Életútját szemlélve egy egyenes, következetes katonai karrier tárul szemünk elé, egy harcosé, aki végig hazáját szolgálta az aktív évei alatt.
Emlékét megőrizzük!
Ábrahám Barnabás