Van, akinek tetszik, akad, akinek nem, mindenesetre én a latin mondással értek egyet: de gustibus non est disputandum, azaz az ízlés nem vitatéma.
De miről is van szó! Balassagyarmat ikonikus kis ligetéről, a Kóvári és Széchenyi utcák sarkán található Gregori parkról, amit nemrégiben újítottak meg széltében-hosszában a Zöld Csiga Program keretében.
Nem mondom, a mostani látvány önmagában nem csúnya, az ismertető táblákkal, a pihenőpadokkal és Pál Pista bácsi szobrával, amely alkalomadtán frissítő dudahangokkal meg is szólal. Mégis, rengetegen visszasírják a terecske régi hangulatát.
Atyai jóbarátommal beszélgettem a minap erről. Álláspontja szerint azt a buja növényzetet, ami a ligetet jellemezte a legutóbbi időkben kellett volna ízlésesen, a modern kor igényei szerint nyesegetni és rekultiválni, meghagyva a zöldfelület jelentősebb részét, és így is méltán szolgálhatott volna jelenleg ráaggatott nevére, a Palóc Művészet Parkja címre.
Feltétlenül igazat kell adnom neki, mert ha belegondolok, hogy mostanában minden hasonló felújítás a „térkövesítés” jegyében zajlik, ami aztán nem egy ponton elcsúfítja és lecsupaszítja a környezetet, mégiscsak szebben fest a szülőföldön élőknek és a messzi földről érkezett idegeneknek egyaránt, ha virágzó fák, illatos virágok csábítják oda egy percnyi pihenésre a gyalogost, vagy kerékpárost, nem beszélve a meghitt együttlétre vágyó szerelmespárocskákról.
De most már nincs mit tenni, el kell fogadni a kialakult állapotokat, és a „nem tetszik” véleményt alkotók is előbb-utóbb megbékélnek a megváltoztathatatlan körülményekkel.