Villanások Civitas Fortissima ünnepén

Idejét sem tudom, mikor volt ilyen gyönyörűséges idő január 29-én. Emlékszem, mikor Kövér László házelnök itt járt Balassagyarmaton, hatalmas pelyhekben hullott a hó a kabátunkra, máskor fogvacogtató hidegben, egyik lábunkról a másikra terelve az egyensúlyt ácsorogtunk a főtéren. Most viszont valóságos tavasz köszöntött be Civitas Fortissima dicsőséges napján.

A tizenegy órai központi ünnepségre alaposan megtelt a Civitas Fortissima tér. Főként persze általános – és középiskolás fiatalokkal, hogy őket kivezényelték tanáraik, vagy önként vállalkoztak a százhat évvel ezelőtti események előtti személyes főhajtásra, nem tisztem eldönteni. Lényeg, sokan voltunk.

Az ünnepi megemlékezés szónoklatát Balla Mihály országgyűlési képviselő tartotta. Korábban megszokhattuk – főként kampányidőszakban -, hogy a beszéd hemzseg a NER-propagandától, ami valószínűleg központi előírás, ezúttal viszont érdekes módon alig tartalmazott a szöveg a kormány kiválóságára vonatkozó utalást. A honatya a hős és a hazafi kifejezések köré építette fel mondanivalóját, és így, keretbe foglalva, egészen jó beszéd hagyta el a száját. Azzal a kijelentésével, hogy a hősök a döntő pillanatban születnek, amikor cselekedni kell, teljesen egyetérthetünk. Miként a hazafiak is azok, akik szívük mélyén igaz magyarok, telve hazaszeretettel. Mint amiként az 1919. január 29-én fegyvert ragadó férfiak is azok voltak. Harcuknak, kitartásuknak, elhivatott lokálpatriotizmusuknak pedig mi, az utókor gyermekei vagyunk a győztesei, akiknek már nem kell azzal foglalkozniuk a határátlépésnél, hová is tették az útlevelüket. Ez is merőben nagy igazság.

Az egész délelőtt legfelelemelőbb mozzanata viszont egy érces hang volt. Beeri Benjámin operaművész nagyszerű éneke, a „Hazám, hazám…” tökéletesen betöltötte a teret, a környező házak falai csak úgy zengték vissza a Bánk Bán közismert, örökbecsű dallamait.

Kora délután ismét ellátogattam a városközpontba. Mindenképpen élni akartam az alkalommal, hiszen Galbács Tamás „fényvadász”, akinek vonatfotóiból berendezett tárlata a városháza előtti szabadtéri tablókon látható, évek óta jóbarátom. Mindig is nagy szeretettel tekintettem arra a hű elhivatottságra és buzgalomra, amelyet a fényképezés művészete iránt mind növekvő tudással érez. Jó értelemben véve kellőképpen „bolondnak” kell lennie az embernek, ha képes arra, hogy hegyen-völgyön keresztül, ágakon-bogokon átkelve megkeresse azt a pontot, ahonnan a legszerencsésebben megörökíthető az alant a síneken futó szerelvény. Ő így tett akkor is, amikor Nógrádszakál felett a magaslatra felkapaszkodva lefotózta az Ipoly mentén kígyóként tekergő szlovák tehervonatot, vagy a Galga-völgyében hosszú órákon át várta, hogy megjelenjen a tájban a nosztalgiajárat. Rendkívüli tisztelet e munkája iránt. A méltatás sem volt akármilyen, amit Gere József helytörténész tartott. Azt eddig is tudtuk róla, hogy szakmai megszállottja és lelkes kutatója a magyar vasútnak, de hogy a fényképezés históriájában is ilyen mélységben járatos, kissé újdonságként hatott nekem. Precíz-pontos vonalvezetéssel jutott el az ős-előd Daguerre mester feltűnésétől a huszonegyedik századi modern kor dróntechnikájáig, és nem véletlenül említette, hogy Galbács Tamás egészen más műfajt űz a vonatfotózás területén, mint hasonszőrű társai, mert míg a legtöbben csak az egyes járművek, mozdonyok szűk világáig jutnak el, addig Tamás ezt a mi gyönyörű, kies nógrádi vidékünket is aktívan beleformázza a kifejezésvilágába.

Galbács Tamás szabadtéri fotókiállítása a városháza előtt látható (Fotó: H.H.)

Elégedett örömmel távoztam a napsütésben a főtérről, utoljára még váratlanul összefutottam Kapornaky Sándorral, a „testvér”, Communitas Fortissima, azaz a Legbátrabb Falu, a dél-vasi Kercaszomor polgármesterével, akivel váltottunk is néhány szót.

Ja, és természetesen gratulálok Balassagyarmat friss Pro Urbe-díjasainak, valamint az újdonsült díszpolgárnak, dr. Kecskeméthyné Sedivi Lillának.

Aktuális Belföld Nógrád

Halálos tűz pusztított Etesen

A tűz szerda reggel egy családi ház egyik szobájában keletkezett. A tűz Etesen, az Iskola úton keletkezett, ahol egy ingatlan közel 16 négyzetméteres szobája gyulladt ki. Az épület szobájában egy négyzetméteren asztal és háztartási hulladék égett. A salgótarjáni hivatásos tűzoltók behatoltak az épületbe. A lakás előterében egy magatehetetlen ötven év körüli férfit találtak, akit kihoztak… Bővebben

Bővebben...
Agrár Aktuális Belföld Gazdaság Közéleti

Dócs Dávid: Egyre kevesebb fiatalt vonz a mezőgazdaság

Dócs Dávid, a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy egyre kevesebb fiatalt vonz a vidéki élet és a mezőgazdaság. Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke a Magyar Jelennek azt nyilatkozta, hogy a statisztikák azt mutatják, hogy szerte a világban a vidékies életformával ellentétben az egyre nagyobb elvárosiasodás a népesedés ellen… Bővebben

Bővebben...
Aktuális Belföld

Öngyilkos lett egy 13 éves kislány Szolnokon

Lelkileg bántalmazták az iskolában, nem bírta tovább. Beszédhibája és öltözködése miatt gúnyoltak az iskolatársai egy 13 éves szolnoki kislányt, ezért a vonat elé lépett. Barbi szülei sírva beszéltek arról, hogy lányuknak milyen szörnyűségeket kellett átélnie. Hiába íratták át egy másik iskolába, ott is bántották, ráadásul még a halála után is „nyomoréknak” nevezték. A gyászoló szülők… Bővebben

Bővebben...