A Salgótarjáni Atlétikai Club hosszútávfutója, dr. Lukács Tünde is részt vett a hétvégi 31. Bükki Hegyi Maraton félmaratoni távján. Az első óra végén 300 méternyi szintemelkedés és közel 9 kilométer volt a lábában, amikor az ösvény szélén csoportosulásra lett figyelmes.
A futó a nool.hu hírportálnak azt nyilatkozta: „Egy fiatal srác – valószínűleg kissé erősebb tempót diktálva magának – kimerült, és nem tudta folytatni a futást. Fájt egy kicsit a tarkója, homloka, melege volt. Pár futó nem ment el mellette, hanem segíteni próbált. Csatlakoztam hozzájuk. Kisebb „elsősegélyben” részesítettük, már amennyi lehetőségünk és felszerelésünk volt, mert frissítőpontra készülve nem nagyon volt nálunk semmi. Fektettük, majd itattuk, az utánunk jövőktől lett egy izolációs fóliánk, valakitől pedig sótablettánk.
A frissítőpont másfél kilométernyire volt, de a korábbi napok nagy esőzése miatt pont ez a szakasz volt a legdagonyásabb. Felemelni és úgy vinni szintén veszélyes lett volna a csúszós lejtők miatt.
Így úgy döntöttünk, várunk, pihenünk, és támogatva, de saját lábán lekísérjük. A srác ereje nehezen tért vissza. Meg-megállva nagyon sokára és nagyon óvatosan aztán elindultunk vele. Közben az egyik pályabíró is felért egy palack vízzel. Kiérve az aszfaltburkolatú útra a fiút egy másik csapat átvette tőlünk. Páran, akik vele voltunk, együtt befutottunk a célhoz, ahol nagy tapsot kaptunk.
Ekkor belevágtam a második körömbe. Természetesen a jó helyezésekről lemondhattam közel egy óra kihagyás és frissítés után.
Nagyon jó érzésekkel futottam ezt a kört, bár 18 kilométer körül elért a felhőszakadás egy olyan szakaszon, ahol percek alatt bőrig áztam, csuromvizes, párás szemüvegen keresztül kellett talpon maradnom az utolsó kilométeren. A célban aztán a speaker elismerő szavai, kisebb taps és néhány olyan kézszorítás fogadott, amit azt hiszem, soha nem fogok elfelejteni.”
Bizony ritka kincs manapság az olyan eset, mely történet az önkéntes odaadásról és egy bizonyos mértékű önfeláldozásról szól, amikor is egy ember készséggel segít egy bajbajutott társán, pedig senki nem kötelezte erre. Példaértékű cselekedetként szolgál a sportoló tette mindannyiunk számára. Csak így tovább és minden elismerésünk!
Kép forrása: NOOL
