Péntek déltájban vagyunk, egy szép nyári napon. A megtörtént események helyszíne egy ismert, és forgalmas vegyeskereskedés Szécsény főutcáján. Ide tért be – legyünk jóhiszeműek, és feltételezzük, hogy vásárlási szándékkal, elvégre mi miatt is megy be általában az ember egy üzletbe – egy nagyobb társaság, majd egy tucatnyi ember, felnőttek és gyerekek, férfiak és nők vegyesen. Az egyik fiatal fiú, hosszan válogat a kitett napszemüvegek közül, ami teljesen érthető, hisz nyár van, ekkor van ezeknek a dolgoknak a szezonja. Az eddigiek, akár egy hangulatosan leírt életképnek is beillenének, ami azonban ezután történt, az rémálomszerű forgatókönyv szerint zajlott. Pedig nem filmet forgattak, hanem a mai magyar valóság egy – ha talán nem is mindennapos, de azért gyakran előforduló – eseménysorozata elevenedik meg az egyik résztvevő – bár talán helyesebb lenne áldozatot írni – elbeszélése nyomán.
„Szklenár Tamásnak hívnak húsz éve vagyok tulajdonosa és eladója ennek a boltnak. Ez alatt sokféle ember megfordult nálam, sok szituációt átéltem, de ami most történt az még velem sosem fordult elő. Amikor a társaság betért az üzletbe, egyből rossz előérzetem támadt, hisz ez a varsányi roma család hírhedt a környéken, pár nappal ezelőtt is volt valami problémás ügyük az egyik üzletben, ahonnan úgy kellett kikergetni őket. Az egyik fiú próbálgatta a napszemüvegeket – én is odaálltam az állvány mellé – sorban pakolgatta le őket. Kértem, hogy amit már megnézett azt tegye vissza a helyére, de ez annyira nem tetszett neki, hogy egy fejmozdulattal még rám is mozdult.
Ekkor nálam betelt a pohár, felszólítottam, hogy hagyják el az üzletet, kitessékeltem őket az utcára. Bár kimentek – egy szemüveget azért fizetés nélkül magukkal vittek – dühükben kintről kezdték az üveg boltajtót és a kirakatüveget rugdosni, mindenféle a boltból kivitt apró tárgyakkal dobálni, s közben minősíthetetlen módon szidalmaztak. Féltem, hogy betörik az üveg, kiszóltam, hogy hagyják ezt abba, s hogy nyomatékot is adjak a szavamnak, a pultban tartott paprikaspray-vel feléjük is fújtam.
Ez háromszor-négyszer megismétlődött, de nem sok foganatja volt, míg aztán hirtelen benyomultak hárman – két nő és egy nagyobb fiú – az ajtón, s fizikailag is nekem estek, dulakodtunk, lökdöstek, szorongatták a torkomat. Mivel én fizikailag a 168 centimmel, hatvan kilómmal nem voltam elrettentő fellépésű velük szemben, ki tudja mi történt volna, ha az utcában dolgozó, tekintélyt parancsolóan jól megtermett 180 centis, száz kilós srác be nem toppan, s el nem kergeti őket. Perceken belül kiérkeztek a rendőrök is – bizonyára valaki hívta őket, hiszen az utca járókelők is látták milyen balhé van a bolt előtt – így az egész társaságot intézkedés alá tudták vonni. Velem is felvettek egy jegyzőkönyvet, hétfőn már előzetesbe is kerültek hárman egy gyors ügyészi intézkedés után. Így lehet röviden elmesélnem mi is történt, de mivel nagyon rövid idő alatt, filmszerűen történtek a dolgok, visszaemlékezve bennem is van némi bizonytalanság mi és hogyan is történt pontosan.
Szerencsére a boltban van kamera, ami mindent rögzített – a rendőrség el is vitte a felvételeket – így abból pontosan lehet majd rekonstruálni ezt a „kellemetlen vevőlátogatást.” Bár az elkövetők romák voltak, azt is le kell mondanom, hogy máskor, amikor ebből a társaságból csak ketten hárman jöttek be vásárolni, akkor viszonylag normálisan viselkedtek. Úgy tűnik a „kritikus tömeg” bátrabbá és szemtelenebbé teszi őket. Illetve szeretném hangsúlyozni, hogy vannak az üzletnek olyan rendszeres vevői, akik szintén roma származásúak, velük semmi gond nincs, sőt hallva az esetemet megdöbbentek és elítélték azt, ami történt.”
Ennyi a sértett fél elbeszélése, ami egyrészt mélyen elkeserítően szomorú, másrészt viszont tanulságokkal is szolgál. Bár nem lehet diszkriminálni, hogy ki jöhet be egy üzletbe és ki nem, bizony vannak olyan „vevők” akiket jó lenne távol tartani egy-egy üzlettől. De ha erre a jog nem is ad lehetőséget, érdemes őket kitüntetett figyelemben részesíteni, megelőzvén a későbbi nagy összegű leltárhiányt. De az most is kiderült, hogy az arra alkalmas személy határozott fellépése és az aktív segítségnyújtása meghátrálásra késztetheti a bűnöző elemeket, a gyors rendőri kiérkezés és intézkedés pedig szintén hatásos – sőt akár megelőző jellegű is – lehet.
Mert mint a kriminológiából tudjuk az igazi elrettentő dolog nem a súlyos büntetési tétellel fenyegetés, hanem az, ha a bűnözőnek az lebeg a szeme előtt: ha ezt a bűncselekményt elkövetem, nagy valószínűséggel elkapnak és lecsuknak érte. Jelen eset akkora közfelháborodást keltett, hogy az ügyészség már gyorsított eljárásban a társaságból többeket előzetesbe vágott, a vád ellenük rablás és csoportos garázdaság a büntetési tétel akár 5-8 év letöltendő is lehet.
Mindenesetre követni fogjuk az eseményeket – bízva abban, hogy a mostani gyors és hatásos igazságszolgáltatási intézkedések, nem csak a közfelháborodás lecsendesítésére szolgálnak – mert kíváncsiak vagyunk arra, végül is miképpen zárul ez a bűnügy, a mostani Reméljük úgy, akárcsak a népmesékben, azzal, hogy a jók elégtételt kapnak, a rosszak pedig elnyerik méltó büntetésüket. Elégtételt pedig nem csak a boltosnak, hanem az egész társadalomnak kell kapnia, a büntetésnek pedig olyannak, ami miatt kétszer is meggondolja valaki, mire vetemedik, amikor szinte kivetkőzik emberi mivoltából.
