Neve nagyon sokáig a feledés homályába veszett, és csak néhány évvel a rendszerváltást követően nyerte el méltó helyét Mikó Zoltán a hős magyar férfiak arcképcsarnokában. A második világháború vérzivatarában emberek tömegeit megmentő balassagyarmati származó katonatiszt, akit a „Magyar Wallenberg” dicső címével vértezett fel az utókor, 114 éve, október 14-én született.
A balassagyarmati Ady Endre utcában, a Széchenyi és Hétvezér utcai kereszteződések között egy polgárház falán hosszú éveken keresztül függött egy emléktábla: Mikó Pál gimnáziumi tanáré, aki bár sohasem volt elhivatott híve a Tanácsköztársaságnak, 1919-ben minden tudása szerint segítette a munkásfiatalok oktatását-nevelését, ezért az 1960-as években a szocialista éra emléktáblát állított a tiszteletére.
Az ő fia volt Mikó Zoltán, akit a család sokáig féltett a katonai pályától, mert testvére légiszerencsétlenség áldozata lett. Mégis, az ifjú Zoltánt semmi sem tántoríthatta el attól, hogy gyermekkori vágyait valóra váltsa. A Ludovika Akadémián hadnagyi rendfokozattal végzett 1934-ben, a légierő kötelékébe került, ám egy baleset miatt földi szolgálatra helyezték át, és a Honvédelmi Minisztérium állományába került, ahol előbb szervezési ügyekkel foglalkozott, később a fővezérség különleges osztályán alkalmazták.
Így érte őt a második világháború, pontosabban 1944. március 19., a német megszállás, amikor már egyértelműen látszott, a háborút a nácik nem nyerhetik meg. A helyzetet Mikó Zoltán, akkor már százados, tökéletesen felismerte. És a tettek mezejére lépett. Különösen súlyosbodtak az állapotok október 15-e, Horthy Miklós sikertelen kiugrási kísérlete és a nyilas hatalomátvétel után. Mikó a kémelhárítás különféle rejtett vonalain keresztül kapcsolatot keresett és talált a nemzeti ellenállási mozgalommal, például a Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János fémjelezte Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságával. Nyugatra menekülni akaró egyetemistákból, illegális kommunistákból és szökött katonákból megszervezte a Görgey-zászlóaljat, és Bajcsyék és a Prónay Pál vezette különítmény lebukását követően is folytatták partizántevékenységüket, elsősorban a Börzsönyben.
Mindeközben Mikó Zoltán a fővárosban folytatta az üldözöttek menekítését. Mikó és Wallenberg sorsa itt keresztezte egymást először. A svéd diplomata és magyar harcostársa sorra állította ki a menleveleket, nem csupán zsidók, hanem olyan közéleti személyiségek számára is, mint Illyés Gyula, Szabó Pál és Szabó Lőrinc. A történészek számításai szerint legalább ötezer ember köszönhette életét Mikó Zoltánnak.
Akkoriban, 1944 késő őszének, kora telének zaklatott és izgalmakkal teli heteiben a katonatiszt hazafi egyáltalán nem gondolhatott arra, hogy egyetlen esemény, egy végzetessé váló védelmi őrizet okozza majd későbbi halálát. Történt ugyanis, hogy katonai erősítéssel elkísérte Raoul Wallenberget a Magyar Nemzeti Bankba, hogy ott egy széfben elhelyezzék a szovjetek által 1940-ben elkövetett katyni mészárlás, a lengyel katonatisztek bestiális kivégzésének titkos, de hiteles dokumentumait. Ennek szemtanúja volt jóbarátja, Sipeki Balás Lajos, aki, miután 1945 januárjában, a főváros pesti részét elfoglaló szovjet hadseregnél önként jelentkezett, kérve Budapest nyílt várossá nyilvánítását, hogy elkerüljék a nagyobb pusztítást, becstelenül elárulta őt, beszámolva a „ruszkiknak” a banki akcióról. Márpedig Sztálin kikötötte, a katyni mészárlásról semmiképpen sem értesülhet a közvélemény, és aki bármit tud erről, szigorúan el kell pusztítani.
Mikó Zoltánt letartóztatták, előbb a romániai Constanta városába hurcolták, itt mondták rá ki a halálos ítéletet, amit 1945 nyarán végrehajtottak.
A hős férfiú rehabilitása rendkívül sokáig tartott. Egykori beosztottja, az Amerikába emigrált Bondor Vilmos 1995-ben megjelent „A Mikó-rejtély” című könyvében részletesen feltárta felettese cselekedeteit, akit így jellemzett a kötetben: „Mikó a legnagyszerűbb emberek egyike volt. Nagy műveltségű, több nyelven beszélő, finom modorú vezéregyéniség, csodálatos szervezőtehetséggel, aki nem szigorral, hanem szeretettel vezette azt a kis csoportot, amelyik követte és mellette állt. A legnagyobb magyar katonák között van a helye.”
Mikó Zoltán tiszteletére a szülőváros 1997. június 27-én emeltetett emléktáblát, méghozzá édesapja táblája helyén. Az avatón Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök mondott beszédet, és egyúttal posztumusz vezérőrnaggyá nevezte ki a mártír századost. Balassagyarmaton a déli városrészben utca is viseli Mikó Zoltán nevét.
