Életének kilencvenötödik évében november hetedikén elhunyt Polyák Ferenc, Balassagyarmat díszpolgára, a Dózsa György Általános Iskola egykori igazgatója.
Feri bácsival még 2020-ban a díszpolgári címe és kilencvenedik születésnapja alkalmából készítettem interjút. A Béri Balogh Ádám utcai házuk tágas nappalijában ültünk le beszélgetni, és annyira belemélyedtünk a tereferébe, hogy észre sem vettük, hogy már egy óra is eltelt a csevegésből. Felidéződött az ipolyvecei gyermekkor, a nagyhírű Öveges József professzor útmutatásai az Eötvös Loránd Tudományegyetem főiskolai karán, aki azt vallotta: „nem csak a fizika számít, a gyerekeket nevelni kell, elsősorban testileg, lelkileg és szellemileg”. Aztán a berceli pályakezdés, majd a váratlan igazgatói kinevezés, és a Balassagyarmatra történt áthelyezés. Az Ipoly-parti városban végzett tevékenységére így emlékezett vissza a fent említett interjúban:
„Az 1967/68-as berceli tanévzárón még a terveimet ecseteltem, amikor a beszédem után odalépett hozzám a megyei művelődési osztály küldöttje, hogy ezeket az elképzeléseket már nem valósíthatom meg, mert egészen más feladatok várnak rám, Balassagyarmaton, a Dózsa György utcában felépülő új iskolát kell igazgatnom. Az első időszak a helyzet feltérképezésével telt, az épület 1969-re készült el, a rá következő januárban indult meg ott az oktatás. Tizenöt nevelővel, tíz tanulócsoportban négyszáz diákkal kezdtünk, amikor pedig elbúcsúztam, hetven nevelő és huszonnégy osztályban hétszáz gyermek tanult az iskolában. 1972-től elindítottuk a testnevelési tagozatot: elmondhatom, hogy a különböző sportágakban elért eredményeinkkel országos hírnevet szereztünk. Nagyszerű, nagybetűs emberekkel dolgozhattam együtt, a pedagógusokkal, a technikai személyzettel, és ide sorolom a szülői közösséget is. Remek kapcsolatot alakítottunk ki a város üzemeivel, a tűzoltósággal, a civil szervezetekkel, köztük a vöröskereszttel. Folyamatos segítséget kaptunk az iskola környezetének szépítéséhez. Az 1980-as évek második felében megépült a régen óhajtott sportcsarnok. Mindig azt vallottam, nem az a feladatom, hogy kritizáljak, hanem megértéssel, szeretettel forduljak a munkatársaimhoz és a diákokhoz.”
Bárkit is kérdeztem Balassagyarmaton, mindenki az elismerés legmelegebb szavaival emlékezett meg Polyák Ferencről, kiemelve emberségét, a pedagógia iránti mélységes alázatát, kedvességét, udvariasságát, barátságos természetét.
Amikor 2020-ban a beszélgetés végén elbúcsúztunk, zárásként Weöres Sándortól idézett, egyfajta összegzésként a tanári, intézményvezetői pályafutásáról. „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra”.
Nyugodj békében Feri bácsi!
