Van-e jövője a kullogó vidéknek?

Vidékfejlesztés, mezőgazdasági reformok, infrastruktúrastabilizáció, konzervatív zöldpolitika.

Aki minimálisan tisztában van a történelemmel, egy kósza mosollyal nyugtázza azt az igencsak alaptalan kijelentést, miszerint: „környezetvédő csak baloldali lehet”. De ha jobban belegondolunk, ez inkább tragikus, mintsem megmosolyogtató. Minden, ami valaha a természet és a Föld bolygó ellen vétett cselekedetnek minősült az egyetemes történelem során, az Ipari Forradalmi Hullámtól kezdve a 21. századig bezáróan, a baloldaltól és a liberalizmustól származik. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért nem említettem a jobboldali kapitalizmust. Azért, mert hiába jobboldali a kapitalizmus, avagy a szabadpiaci, versenyközpontú, tőkebálványozó, szociáldarwinista gazdasági modell, a szellemi alapköve ennek az elfajzott ideológiának sem más, mint a liberalizmus.

A liberalizmus eleinte klasszikusnak nevezte magát, és a polgári szabadságjogok érvényre juttatását tűzte ki céljaként. Sem többet, sem kevesebbet. Azt követően pedig fogta magát, és a kulturális tér baloldaláról, mint egy kígyó, átkúszott a gazdaságpolitikai paletta jobboldalára. Végül a liberalizmus, akár egy skizofrén szociopata, szembefordult önmagával, hátat fordított egykori elveinek, és elnevezte magát neoliberális gazdaságpolitikának. Ez az eszme már nem az egyén szabadságát kezdte hirdetni. Éppen ellenkezőleg. A tőke szabadságáért vívott harcot tűzte ki újonnan lobogó zászlajára. A tőke pedig az a társadalmi elem, mely kétségkívül a leggyakrabban igyekszik rátelepedni az állampolgárokra, hogy sárba tiporja azok valamennyi egyéni szabadságjogát. Azonban itt érdemes leszögezni, hogy a liberalizmus általános ismérve az önellentmondás. Így ezen értelmetlen meglepődni.

Hiába tehát a globalista klímahisztéria, most megsúgom a hatalmas titkot: liberális zöldpolitikus nem létezik. Mégpedig azért nem létezik, mert nem is létezhet. Aki a szabadpiac híve, az a politikán keresztül nem szólhat bele abba, hogy a nagytőkés iparmágnások hogyan teszik tönkre a környezetet. A szocializmus rekonstruálása pedig egyenesen sértő lenne a 20. században lezajlott események tudatában, az egész emberiségre nézve. Így hát már csak egyetlen főbenjáró gazdasági modell maradt: a harmadikutas, konzervatív, nemzeti radikális gazdaság.

20. századi értelmezésében a nemzeti radikalizmus három általa kiemelten fontos értéket tűzött zászlajára: a nemzeti önrendelkezést, a mezőgazdaság fejlesztését, illetve a kisgazdák támogatását. 21. századi értelemben ma azt mondanánk, hogy az első magyar nemzeti radikálisok nacionalista zöldpolitikusok voltak. Ezen értékek voltak a 20. századi magyar történelem első felében lefektetett alapkövei a nemzeti radikalizmusnak.

Midőn a konzervatív és nemzeti radikális egyén szereti a hazáját, a környezetét is védenie kell. A természetvédelem, avagy az ökologizmus ideológiája nem köthető sem a jobb-, sem a baloldalhoz, csupán egy általános közösségi érték, mely a konzervatív gondolkodás szerves részét képezi. Az ember a természet része, így ki a természet ellen van, önmaga ellen van. Egy zöldebb jövő megteremtéséhez nem kommunista gyerekprófétákra, hanem önfegyelemre, erős államra és természetbarát közoktatásra van szükség.

A nagyvárosiasodás egy vasbetonfalat húzott a természet és az ember közé, hogy szabad emberből fogyasztó erőforrássá facsarja. Ezt a falat le kell rombolni. A történelem során az urbanizáció hazánkban is két szélsőséges településtípust eredményezett. Az emberek az esetek többségében zsúfolt nagyvárosokban és távoli kisfalvakban élnek. De amennyi kisváros és nagyfalu van, azok is hiányosságokkal küszködnek. Így fontos hangsúlyt fektetni az infrastruktúra stabilizálására, illetve a mezőgazdaság fejlesztésére, továbbá a nemzeti radikális mozgalmaknak minél több szemétszedő és faültető programot, illetve kerékpáratúrát kell szervezniük, hogy ösztönözzék a társadalmat egy zöldebb jövő felépítésére.

A Kárpát-medence nem mindennapi ásványkincskészlettel rendelkező földrajzi terület, ez az adottság viszont ma nincsen kihasználva hazánkban. Helyette multinacionális nagyvállalatok szennyezik be hazánkat, földünket, folyóinkat, és irtják ki erdőinket. Magyarországnak szépen lassan újra agrárnagyhatalommá kell válnia.

kiemelt kép: hatterkepek.eszbonto.hu

Egyéb kategória

Elérkezett az identitás alkonya?

Van-e jövője a jelenben a jövő nemzedékének? Eszmék nélkül maradnak-e a fiatalok a 21. század közepére? Társadalmi atomizálódás, demográfiai krízis, kollektív boldogtalanság, növekvő depresszió, növekvő bűnözés. Mindössze egy maroknyi kérdéskör azon társadalmi szintű problémák sorából, melyek egy évtizedek óta zajló globális folyamat következetes eredményei, továbbá melyek alkotóerői elsőrendű céljukként tűzték ki maguk elé, hogy a… Bővebben

Bővebben...
Egyéb kategória

Trianon videóval emlékeztek meg a Mi Hazánk Ifjai

Hazánk leggyönyörűbb tájain forgattak megemlékező videót a Trianoni Békediktátum aláírásának 106. évfordulója alkalmából a Mi Hazánk Ifjai. A videó elején a síron túlról hallhatjuk vissza Drábik János szavait: „A múlt egy nemzetnek olyan, mint fának a gyökér; ha a gyökeret elvágják, a fát könnyű kidönteni.” Számtalan magyar ember teszi fel a kérdést nap mint nap:… Bővebben

Bővebben...
Egyéb kategória

Fordulhat-e a kocka még Nyugat-Nógrádban?

A címben feltett kérdésre akár rögvest megadhatjuk a választ: elenyésző ennek az esélye. Balla Mihály (Fidesz-KDNP) és Molnár Zoltán (Tisza) párharcában nagy valószínűséggel a hátralévő megszámlálandó külképviseleti és átjelentkezéses szavazatok nem hoznak mértékadó változást a Nógrád vármegyei 2. számú választókörzetben. De nézzük a részleteket: az eddigi, 99,24 százalékos feldolgozottsági adatok alapján Balla Mihály összesen 1723… Bővebben

Bővebben...