Megtámadott egy férfi két rendőrt, az egyiket nyakon szúrta. A
bűnözőt a bíróság 17 év fegyházbüntetésre ítélte, az ügyészség
életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
2020 januárjában egy bűnügyi felügyelet alatt álló férfi engedély nélkül nem
hagyhatta el Erdőkertest, de egy napon elhatározta, hogy megszökik. Felhívta a
rendőrséget, majd azt mondta, hogy megsérült, és kérte, hogy vigyék kórházba.
Az volt a terve, hogy megöli a rendőröket, majd megszökik, ezért magához vett
egy kést és 100.000 forint készpénzt. A férfit ellátták, majd a rendőrautóval és a
benne ülő két rendőrrel elindultak hazafelé.
A férfi az autó hátsóülésén ült, majd hirtelen a mellette ülő rendőrnőt az
ajtónak szorította, és késsel kétszer nyakon szúrta. A másik rendőr azonnal
segíteni próbált, majd a bűnöző őt is megszúrta az ujján és az arcán. Eközben a
sérült rendőrnő elővette a pisztolyát, amit a bűnöző megpróbált megszerezni,
de szerencsére nem sikerült neki. Végül a rendőrnő, fegyverét megtartva arra
kényszerítette az elkövetőt, hogy adja át a kést.
Ezt követően egy járőr érkezett a helyszínre, akinek segítségével sikerült
megbilincselni a férfit.
Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett azzal, hogy a férfi a büntetéséből csak 40
év után legyen feltételes szabadságra bocsátható.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és
egyben kezdeményezte a védői fellebbezés elutasítását. Az ugyeszseg.hu
megírta: a vádlott a másodfokú eljárás befejezését letartóztatásban várja.
Mindent összevetve felmerül bennünk a jogos kérdés, miszerint: Aki ártatlan
életet akar elvenni, milyen alapon érdemli meg az életet? Egy bizonyos
szempontból az ártatlan élet elvétele is lopás, hiszen az áldozatot megfosztja az
életétől egy hidegvérű gyilkos.
Egy hasonlattal élve, ha egy tolvaj megfoszt egy ártatlan embert az 1 millió
forintos vagyonától, majd a rendőrség elfogja a bűnelkövetőt, a bíróság miféle logika mentén ítél meg neki még 1 millió forintot? Elvégre ha egy hidegvérű gyilkos börtönbe kerül, ingyen életet kap ajándékba az államtól.
Sajnos bátran nevezhetjük ajándéknak a mai európai államok döntő
többségének börtöncelláiban töltött életet, ahol kényelmes ágymatracot, nagy
tévét, és finom ételt kapnak a bűnözők teljesen ingyen.
Mélyen elszomorító, de leginkább fájdalmasan dühítő, hogy napjainkban a
legsúlyosabb bűnelkövetők minőségibb életet élnek, mint a
megszámlálhatatlanul sok mélyszegénységbe ragadt embertársunk.
Fájdalommal tölt el minket a tudat, hogy Európa még mindig abban a sötét,
mégis vakító rózsaszín ködben fuldoklik, amelybe azok az érdekemberek
taszították, akiknek egyetlen létcélja a nemzetközi társadalom káoszba
borítása, általa pedig az egyének szellemi és lelki meggyöngítése, hogy
minőségi emberből, fogyasztó erőforrásokká gyúrják őket.
Ha igazán mélyen belegondolunk, és tágabbra nyitott szemmel nézünk körül a
világban, hamar rájöhetünk, hogy a legsúlyosabb bűnözők nem azok, akiket
elítélnek, hanem azok, akiket soha nem fog senki elítélni, mert túl nagy
hatalmuk van hozzá, amivel minden adandó alkalommal előszeretettel és a
leghitványabb arcátlansággal vissza is élnek.
A legnagyobb bűnözők azok a bírók, akik pénzért szabadlábra helyeznek
hidegvérű gyilkosokat, nemierőszaktevőket, állatkínzókat és hasonlókat. Azok a
rendőrök, akik felveszik a fizetésüket, de nem végzik a munkájukat. S
mindenekelőtt azok a politikusok, akik az enyves markukban tartják a
törvényhozás hatalmát, mégis olyan törvényeket hoznak, amelyek nem
büntetik meg a törvényszegőket.
A legrosszabb a közbiztonság válságában nem a tengernyi kiontott vér, nem is a
halálbüntetés hiánya, hanem az a naponta tapasztalt tehetetlenségérzet, ami
egy érdes sziklaként nehezedik a szívünkre. A tudat, hogy mi gyakorlatilag
semmit sem tehetünk a minket és szeretteinket körülvevő burjánzó bűn és az
azt tápláló hatalommal való visszaélés ellen, ami még nagyobb bűn. Hogy hiába
küzd az aranyhal, képtelen bekapni a cápát. Hiába néz vele farkasszemet,
miközben tekintete igazságra éhezik, csak egy gúnyos vigyor néz vissza rá, amit
egy vérben úszó fogsor formál.
