Dócs Dávid, a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője abban a
témában fordult a kormányhoz, hogy mit tesz a kormány a Duna-
Tisza közi vízhiányos helyzet megoldására, „A kormány milyen
intézkedéseket foganatosított a hatékonyabb hazai vízgazdálkodás
érdekében?” című írásbeli kérdésében.
Azt már megszokhattuk, hogy a kormány részéről gyakran kitérő válasz érkezik,
mely semmilyen formában nem nyújt tájékoztatást a képviselőknek a
kérdésükkel kapcsolatban. A vízgazdálkodás viszont a XXI. század egyik fontos
kérdése, mely a jövőt határozza meg. A képviselő kérdésében arról szeretett
volna tudomást szerezni, hogy
„a kormány milyen intézkedéseket tett eddig a hazai vízbázis rendbetétele, a
felszín fölötti vizek összegyűjtése és megtartása érdekében, valamint hogyan
szeretnék a továbbiakban hatékony lépésekkel megóvni hazánkat a
mezőgazdaságot és a vízi élővilágot is súlytó aszályoktól? Megépül-e a több,
mint fél évszázada elkezdett Duna-Tisza-csatorna, mely újra témává vált,
illetve a Csongrád és Bokros között tervezett vízlépcső?”
melyre Rétvári Bence államtitkár három alkalommal sem tudott rendes választ
adni.
Az első adott válaszában azt kérte ki a kormány nevében, hogy III. Károly 1723-
as dekrétumának végre nem hajtását ne az Orbán-kormányon kérje számon,
majd el kezdte magyarázni, hogy milyen projektek folynak jelenleg. Szót ejtett a
Rábaköz-Tóköz vízpótlás fejlesztéséről, a Nyírség vízgazdálkodás fejlesztéséről
és a Síkvidék vízpótló és tározási lehetőségek fejlesztéséről épp csak a kérdéses
területről lehetett annyi választ kapni, hogy több fejlesztés is zajlik, melyhez a
Duna-Tisza-csatorna már meglévő részét is felhasználják. Erről semmi
konkrétum nem hangzott el. Majd beszélt kicsit a Duna vizének magaspontra
juttatásáról és a magasponti víztározók építéséről.
(A szivattyús energiatározó megépítéséhez is hasonló elszántságot kérünk
Államtitkár Úr! – a szerk.)
A második alkalommal Dócs arról érdeklődött, hogy „Megépül-e a Csongrádhoz
tervezett vízlépcső”, melyre azt a választ kapta, hogy a „Kormány számára
kiemelten fontos természeti kincseink megőrzése és fenntartása, a magyar
tavaink, folyóink víz minőségének és élővilágának fenntartása.”
Ezt a szokásos magyarázás követte, melyben kifejti, hogy Magyarországról több
víz folyik ki, mint be, és hogy mennyire fontos, hogy ezt megfordítsák az
öntözés, mezőgazdaság stb. érdekében. Ám konkrét választ erre az egyszerű
kérdésre sem kapott Dócs.
Válaszok hiányában ugyan ezt a kérdést harmadszor is benyújtotta, melyre
egyszerűen annyi választ kapott csak, hogy
„Kérem, hogy a témában a korábbi K/3262. számú írásbeli kérdésre adott
válaszomat szíveskedjen továbbra is irányadónak tekinteni.”
Érdekes módon a csongrádi vízlépcső kérdését a kormánytagok úgy kerülik,
mint a leprát. Bár korábban válaszaiból kiderül, hogy a vízgazdálkodás
tekintetében létfontosságú, hogy folyóink vizeiből többet tartsunk az országunk
területén, mégis úgy tűnik, hogy senki nem nyitott arra választ adni, hogy a
Duna vizét kívánjuk egy Magyarországon tartani.
