Miért társadalomromboló esemény a Pride Felvonulás, hogyan gyalázzák meg és nyomják el a nőket a nők szabadságáért állítólagosan küzdő feministák, és merre tart ez a társadalom?
Tragikus tény, hogy napjainkban az emberek jelentős részének fogalma nincsen arról, hogy miről szól valójában a szexuális kisebbségek többletjogaiért vívott nemzetközi harc, melyet bátran nevezhetünk Második Szexuális Forradalomnak is, ezért egy jópofa és ráadásul jogos tevékenységnek tartja a Pride Felvonulást.
Mindazonáltal ki kell jelentenünk azt a tényt is, hogy azok az emberek, akik valamilyen formában támogatják ezt az elmebajt, nem minden esetben önzőségből és rosszindulatból teszik ezt, hanem egyszerű tájékozatlanságból!
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
– Jézus Krisztus utolsó szavai (Lukács evangéliuma 23:34) (A Magyar Bibliatársulat fordítása)
Idézet „Gabriele Kuby: A nemek forradalma” című könyvéből: „Mindenki számára nehéz ellenállni kora sajátos elvakultságának. Az mintegy ködfátyolként telepszik tudatára, és általában csak a fájdalom tépi szét. Milyen lehetőségeink vannak a fátyol fellebentésére?”
Idézve Tóth Tihamér gondolatait, nem könnyű dolog az árral szemben úszni, de aki az árral lefelé halad, az már csak, lefelé halad.
Az önzőségre visszatérve, talán nem véletlen, hogy egy megörökített nyilvános fényképen az 5 évvel ezelőtt megszervezett budapesti Pride-on az egyik személy páva jelmezbe öltözött, mely állat a gőg, a hiúság és a bűnök jelképe.
Mielőtt bárki félreértené, vagy inkább szándékosan félreértelmezné, nem azért szükségszerű rávilágítani erre, mert a homoszexualitás bűn, hanem mert a szóban forgó hippi világnézet tartalmaz bűnös elveket.
Szombaton tartják meg a minden nyáron megszervezett Budapest Pride Felvonulást, avagy a büszkeségnapi felvonulást, amelyet a melegbüszkeség napjaként is számon szoktak tartani. Ezen a napon ünneplik meg egyes homoszexuális és egyéb „más” szexuális és nemi identitással rendelkező egyének azt, hogy büszkék identitásukra, a felvonulásokon pedig alkalmuk nyílik ennek nyílt és utcai hangoztatására.
A fent taglaltakat olvasva számos kérdés merülhet fel bennünk: „Miért nevezik szimplán büszkeségnapnak a melegbüszkeség napját, mintha az ember egyedül a homoszexualitására lehetne büszke, már ha van neki? De ha esetenként mégis a melegbüszkeség napjának nevezik, miért nem csak az úgynevezett „melegekről” szól? De ha így is nevezik, miért nevezik melegségnek a homoszexualitást? Miért kell egy szexuális vagy nemi identitásra büszkének lenni? Miért tartják szükségesnek és jogosnak az arra vonatkozó büszkeséget tömegesen ünnepelni a nyílt utcán? Miért nevezik magukat „másoknak”, miközben rendszeresen és általában felháborodva hangoztatják, hogy ők semmilyen téren nem mások, mint a többség, ezért követelik a nekik járó többletjogaikat? Miért kell ezt az egészet a nyílt utcán a gyerekek előtt hangoztatni, miközben egy vitathatatlanul korhatáros felvonulásról van szó, miközben rendszeresen hangsúlyozzák, hogy ők sokkal jobban szeretik a gyerekeket, mint a heteroszexuálisok és a keresztények? Miért történik ez az egész?”
Kérdések, melyeket sokszor teszünk fel a liberális hippiknek, és amelyekre soha nem kapunk választ. Nem is csoda, elvégre önellentmondásos elvek és célkitűzések tömkelege alkotja az enyhén szólva kaotikus világnézetüket. Mindemellett pedig megsértődnek, ha kaotikusnak nevezzük a káoszt, pedig nyíltan beismerik, hogy azt képviselik. Szabadelvű identitásukból kiindulva tagadják a rendet, az erkölcsöt, az objektivitás fogalmát, a tények és az igazság fogalmát – leszámítva persze ha az ő igazságukról van szó –, a szabályokat, a hierarchiát. Mi ez, ha nem maga a vegytiszta káosz? Ez a világnézet egy rendellenesség, akárcsak a homoszexualitás. Mindemellett pedig egy önmagából üvöltve gúnyt űző önellentmondásos társadalmi kísérlet, egy kognitív disszonancia, egy utópia. Azoknak pedig a történelem során, soha nem lett jó végük. Utópia volt példának okáért a kommunizmus is.
Megsértődnek, ha valaki azt mondja: „a homoszexualitás egy rendellenesség, egy evolúciós zsákutca”. Pedig ez egy egyszerű tény.
Említettük az önzőséget. No de hogy jön ez a hippizmushoz? Ismétlem: „talán nem véletlen, hogy egy megörökített nyilvános fényképen az 5 évvel ezelőtt megszervezett budapesti Pride-on az egyik személy páva jelmezbe öltözött, mely állat a gőg, a hiúság és a bűnök jelképe.” Az említett szimbolika a keresztény mitológiából eredeztethető, amelyben a hiúság tulajdonsága elsőrendű vonatkozásában egy személyhez köthető, aki a mitológia elbeszélésében foglalt történet egyik legmeghatározóbb szereplője, akit úgy hívnak: Lucifer. Ismertebb nevén: Ördög vagy Sátán (avagy Ellenség, Gonosz).
S ha már itt tartunk, talán az sem véletlen, hogy a tavalyi évben megszervezett pécsi Pride-on Steiner Kristóf, ismert „meleg”jogi aktivista, a megmozdulás egyik központi személye, beszédében azzal dicsekedett, hogy szerepelt „Az ember tragédiája” egy franciául előadott színdarabjában: „Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy kit játszottam. Lucifert játszottam természetesen. Magát az Ördögöt játszottam! Call me by your name! (angol kifejezés, jelentése: „Szólíts a nevén!”)”. Az eldicsekvést pedig ujjongó tapsvihar követte. Az már mellékes, hogy mindeközben egy fordított pentagramm volt a pólóján, egy jellegzetesen sátánista jelkép. Lucifert játszotta 2014-ben Alföldi Róbert is, ugyancsak ismert, vállaltan homoszexuális férfi. Úgy tűnik, VALAMIÉRT a homoszexuális hippik körében külön presztizskérdés eljátszani Lucifer szerepét.
Talán az sem véletlen, hogy a „büszkeséghónap”, angolul a PRIDEMONTH szóban szerepel a „demon” (démon) szó. Talán az sem véletlen, hogy Lucifer ágytársát mindig egy férfi szatírként ábrázolják. (A szatír a görög mitológiában egy kecskeszerű lény, amely a szexuális zaklatás jelképe.)
„Gondolom nem nehéz kitalálni”, hogy mi ennek az oka, és hogy ezek a hippi aktivisták miért akarják lerombolni a keresztény kultúrára felépített alkotmányainkat. Illetve azt, hogy ha a keresztény kultúrát megtagadják, vajon milyen kultúrára akarják felépíteni az Új Világrendet, vagy inkább milyen ellenkultúrára akarják ráhúzni az Új Világkáoszt.
A Biblia mítoszában ugyanis Lucifer az, aki fellázadt a világot megteremtő Isten ellen, mert az embert csupán állatnak tekintette. Ugyanezt hangoztatják a hippik is, és ezért indítottak 1968-ban világforradalmat.
Miattuk terjedt el az egész világon a pornográfia, a prostitúció, az alkoholizmus, a drogfüggőség, a közszeméremsértő ruhaviseletek divathullámai, a testképzavart okozó mániákus testkultúra. Pedig pont ők prédikálnak azért, hogy „mindenkit úgy kell elfogadni ahogy van”, beleértve a túlsúlyos embereket. Ami végre egy pozitív elv, de hiába, ha közben bálványozzák a testépítő celebeket, szépségversenyeket rendeznek, melyeken a győztesnek kötelezően el kell mondania, hogy ő „világbékét szeretne”. Ami megint csak egy pozitívum. Csakhogy ők ezzel a Hippi Mozgalom jelmondatát propagálják, mert ezt tanácsolták nekik a marketingügynökeik, miszerint: „Szeretkezz, ne háborúzz! Béke és szeretet!”. Ami megint csak egy pozitívum, LENNE, ha az emberállati ösztönök reklámok általi korlátlan és fékevesztett ingerfelfokozását jelentő „SZERETKEZZ” szó helyett a „SZERESS” szó szerepelne a jelmondat elején, azaz ha nem a szexuális kicsapongás népszerűsítése, hanem a szeretet lenne az alapelvük, mint például a keresztényeknek, és ez az egész világbékepárti pacifizmus nem csupán egy álságos és kígyószerűen álnok képmutatás lenne, mint oly sok minden más ebben a „közösségben”, és nem a polgárháborús uszítást és a „haladásnak” mondott progresszív forradalmi törekvéseket látnánk szerte a világon.
A magukat HALADÓNAK nevező hippi egyének elképzelhető, hogy haladnak, csak épp nem előre, hanem lefelé. A korszellemmé növekedett hippi világnézet oltárán tömegek sodródnak az árral, melynek végén egy vízesés zuhan a mélybe, ahol éles sziklák tanyáznak. De ismét idézve Tóth Tihamér gondolatait, nem könnyű dolog az árral szemben úszni, de aki az árral lefelé halad, az már csak, lefelé halad. S ha e küzdelemnek, fuldoklás lesz a vége, lelkesen kell fuldokolni.
Ha a hippi világnézet kerül civilizációnk trónjára, a keresztény kultúra „Cselekedd azt, ami helyes!” elsőrendű alapelvét felváltja a „Csinálj, amit akarsz!” hedonista élvezethajhász elve, a világot összetartó szabályok nyíltan kimondott megtagadása, a káosz alapköve.
Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon miért akarna bárki káoszt? Legyen az példának okáért egy multimilliárdos csoportosulás, amely egy évente megszervezett közszeméremsértő felvonulást támogat és propagál.
Idézet „A nemek forradalma” című könyvből: „Egy diktatúrának atomizált egyedekre van szüksége. Akinek nincsenek kötődései, az könnyen megköthető. Tanúi vagyunk egy totális támadásnak mindaz ellen, ami kötődés révén az embernek tartást ad: támadják a hazát, a családot, a kötelező érvényű értékeket. Pótlékként vágyai kielégítését kínálják. Aki azonban ösztönei rabszolgájává vált, annak nincs semmije, amivel szembeszállhatna egy diktatúrával, és rabszolgává válik.”
Aki tehát támogatja a Pride Felvonulást, nem feltétlenül tudatosan, de önmaga rabszolgásítását is támogatja.
A nemzetközi/globális hippi propaganda, melynek csupán egy apró ágazata a homoszexuális jogok erőszakos kiterjesztése, és amely immár világszerte teret nyert, egyetlen célt tűzött ki zászlajára, amely nem más, mint egy diktatórikus fogyasztói társadalom új világrendjének kiépítése, a multimilliárdosoknak Földi Paradicsomot ajándékozó kapitalista szabadpiaci rendszer útján keresztül, mely az Ipari Forradalmi Hullám negédes tiltottgyümölcse.
Tehát az árnysötét végcél kérdésére a válasz, ahogy a történelem során számtalanszor, jelen esetben sem más, mint az élősködés, az emberiség kiszipolyozása, kigúnyolása és sárba taposása.
A történelem során többen is alkalmazták már ezt a módszert. Példának okáért a szélsőbaloldali kommunista ideológusok elhitették egy társadalmi réteggel, hogy ELNYOMÁSBAN él, melyet még abban az esetben is propagáltak, amikor SEMMIFÉLE elnyomásról nem volt szó, mindezt azért, hogy GYŰLÖLETET keltsenek, szítsanak és gerjesszenek a társadalmi rétegek között, és egymásnak uszítsák őket. A forradalomból kibontakozott polgárháború pedig a legnagyobb üzlet, mely káosz zavaros hullámainak közepette játszi könnyedséggel lehet rátelepedni egy társadalom trónjára – és ehhez még korona sem kell.
No de milyen elvet tűztek ki a hippik a zászlajukra, amely meghatározza az „erkölcsi” iránymutatásukat, és amely mindenekelőtt alapköveként szolgál annak a világnak, amellyé át akarják formálni a jelenlegit?
Erről a cikksorozat következő részében értekezünk majd.
Forrás: „Székesi Marcell: Az ember alkonya” című könyv (megrendelhető azemberalkonya@gmail.com email-címen), „Gabriele Kuby: A nemek forradalma” című könyve
Kiemelt kép: www.satanicbayarea.com
