A 20. század közepén, a világégés perzselő lángjai, beborították Európa anyánk büszke földjeit. S volt egy láng, mely nem aludt el. Túl sokáig égett. S vörösen izzott. Ez volt, a kommunizmus lángja.
És amikor e futótűz, elérte a magyar nemzet falait, gond nélkül ledöntötte azokat, majd ellepte hazánkat.
A tűz, felemésztett mindent, mi embernek, és Istennek érték.
De kik lobbantották lángra e világhódító, és világpusztító tüzet? Kik ültek akkor elődeink trónján? Mi volt a céljuk, a világ nemzetivel? Milyen világban éltek akkor őseink? Miért áldozták életüket hőseink?
A világszabadság, hamis rablánca. A megtorlás sötét, földalatti kamrája, akár a Pokol tornáca. Kizsákmányolás ellen prédikáló kizsákmányolók, kötelező bálványozása. Ezek voltak akkor, az úgynevezett elvtársak, úgynevezett elvei.
Azokban az időkben, nap helyett, vöröscsillag sütött ránk kelet felől; mely égető fényével képes volt, sötétségbe borítani Európát.
Majd 1956. október 23-án, Budapest utcáit már nem a vörös láng égette, hanem a vörös vér áztatta.
Magyarok tömeges lemészárlása! Gyermekek lánctalppal taposása!
Ezek tették aznap, még a korábbinál is sötétebbé, vörösebbé, véresebbé hazánkat.
Amikor lehullott a vöröscsillag, egyvalamit kívántunk tőle: hogy soha ne térjen vissza.
De napjainkban, ismét nemzetünk trónja körül ólálkodnak, e mérgező eszmék urai! Azt hazudják, a hontalanság, szabadság. De a hontalanság, az igazi rabság.
„Fiatal vagy, ifjú magyar! Az emberélet útjának felén*, akadály keresztezte utadat? Hát menekülj! Tépd ki gyökered szülőföldedből! Tárd szét szárnyaid, akár a bukott angyalok, s repülj el keletre, nyugatra! Légy gyökértelen, hogy ne tápláljon többé az Anyaföld! Légy hontalan, hogy szárnyalhass, míg el nem hagy erőd! Ne törődj vele, hogy őseid nem így tettek! Légy, hontalan! Hagyd el hazád! Ne harcolj érte!”
Mondják a vörös láng urai.
Felmerül a kérdés: Miért ugrottak az ágyútűzbe, életüket sem féltve, nemzetünk gyermekei?
Egyszerű: Mert szerették a hazájukat.
Nem számított nekik, hogy utuk az életbe, a halálba, vagy egyenest a Pokolba vezet. Kitartottak, mert tudták, hogy egy az Isten, s egy a nemzet.
Magyarok Ifjai! Ezt a példát kövessétek! Dicsőség a hősöknek!
Kiemelt kép: felsozsolca.hu
