November 8-án, szerdán a balassagyarmati múzeumban „Palócföld-Néprajzi kutatások a jelenben” címmel tartanak konferenciát.
A rendezvény a Magyar Tudomány Ünnepe és a Múzeumok Őszi Fesztiválja országos programsorozat keretében valósul meg.
A szécsényi Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Forgách-Lipthay Kastélymúzeum igazgatója, dr. Limbacher Gábor a nool.hu hírportálnak elmondta: „A a résztvevők a szakmai rendezvényen áttekintést kaphatnak az 1970-80-as évek palóckutatásáról, amely négy kötetben jelent meg az 1980-as évek végén.
Továbbá szembesülhetnek a muzeológiai sajátos jelen helyzetével, amikor töretlenül fontos a terepmunka az évtizedek gyakorlata szerint, mert napjainkban is eddig ismeretlen hagyományos, tradicionális értékek tárulhatnak föl a szellemi és anyagi kultúrában egyaránt.
Ugyanakkor kétségtelen az akkulturáció, szembeötlőek a hagyományos falusi, mezővárosi kultúrát alapjaiban érintő drámai változások.
A jelenben már nem csak a gyűjtés, a feldolgozás, a megőrzés és a bemutatás muzeológiai feladatai állnak előttünk, hanem a hagyományos tudás mozgósítása az élet fenntartása érdekében.” – közölte.
A közleményben kitértek arra is, hogy a konferencia előadásai jobbára elődeink műveltségéből, mint muníciót mutatnak be egy-egy jelenséget.
Továbbá több esetben megjelenik az a szempont is, miként lehetne átadni és megszerettetni azokat a hagyományos tudáselemeket, amelyek az élethez nélkülözhetetlenek lehetnek és a jövőnket szolgálják.
A múzeumigazgató kiválóan összefoglalta és kifejtette, hogy a 21. században mi a tradicionalisták, avagy a hagyományőrzők elsőrendű feladata.
A modernkori korszellem egyik lesúlyosabb és legnehezebben megbocsájtható főbűne, hogy évtizedről-évtizedre egyre távolabb juttatja az embert – mind az egyént, mind a közösségeket – azoktól a tradicionális értékektől, amelyek évezredeken átívelve jelentettek támaszt az embernek, köteléket a közösségeknek, valamint sokrétű, komplex és töretlen alappillért a különböző nemzetek, népek és népcsoportok születésének, életének és túlszervezett tovább élésének.
Kizárólag idő kérdése, hogy a gondolkodó ember rádöbbenjen, korunk civilizációja mennyire eltávolodott attól a kiapaszthatatlan forrástól, melyet a múlt értékeinek ősi hagyatéka jelent.
Vallás, hagyomány, kultúra… immár ködbe burkolóznak ezek az általános értékek, melyek hajdanán köztudottan azok az építőkockák voltak, melyek az embert emberré tették.
Az Isten-Haza-Család keresztény konzervatív eszményi tanítását és hitrendszerét azonban a 18. század vége óta egy tudatos tudatromboló romlás folyamata kezdte megmérgezni VILÁGSZERTE. A történelem ciklikus dekadenciája ez, mely mindig ugyanazon végkifejlet előjele: egy egykor büszke civilizáció, utolsó lejtmenete.
A 19. század közepétől a 20. század mindkét felén át, egészen napjaink jól és egyre jobban ismert 21. századáig egyre kristálytisztább képet kapunk a romlás folyamatáról, mely most már egyértelmű, hogy nem csupán a tudást és a szellemi teret, hanem az erkölcsi identitást és a lelket támadja, mérgezi, rontja meg és aljasítja le a végletekig.
Az Isten-Haza-Család, avagy a vallás, a hagyomány/tradíció és a kultúra mindig is azt a szentháromságot jelentette az ember számára, amely elsőrendű és egységes célját képezte meg földi élete során. Erről az egyetemes világtörténelem tanúskodik.
Az ember keresi Istent, szereti a hazáját, és vágyik a társadalmi igazságosságra. Tehát az átlag ember monoteista, konzervatív, és szociálisan érzékeny.
EZEKET az ALAPVETŐ értékeket irtották ki tudatosan és módszeresen a romlás és rontás nagymesterei, avagy a felforgatás erői, akik a szóban forgó történelmi folyamat végrehajtó elemei.
Majd az ember szívéből szisztematikusan kikopott értékek helyén keletkezett tátongó űrt betöltötték valami egészen mással.
S a vallást felváltotta a márkabálványozás, a hagyományt felváltotta a fogyasztás, a kultúrát pedig felváltotta a Szexuális Forradalom hagyatéka.
Istent felváltotta az anyag, a média, a celebek és a divatdiktátorok, a hagyományt felváltotta a vásárlás, az emberállati ösztönök kielégítése és az alacsonyrendű élvhajhászat, a kultúrát pedig felváltotta a kulturálatlanság, vagy – talán még rosszabb esetben – a kultúramentesség.
Ezért mindenkinek! – aki felismerte ezt az átfogó társadalmi problémát – KÖTELESSÉGE nem csupán megőrizni, de feltámasztani a múlt értékeit, hogy a jelen viharában, biztosítsa a jövő fennmaradását.
Ezért! nem csupán szükségszerű, hanem egyenesen létfontosságú az új nemzedékek, generációk és a fiatalság felkarolása a hagyományos értékekkel.
Egy ilyen! történelmi korban valóságos reménysugár egy hasonló hagyományőrző konferencia.
A hasonló rendezvények segítenek megérteni, hogy a hagyományok nem pusztán „mutatós díszek a történelemkönyvek lapjain”, hanem létünk és fennmaradásunk zálogai!
A múlt értékeiből táplálkozva a jelenben kell felépítenünk a jövőt.
Ez a konzervatív és tradicionális hagyományőrzés és történelemvizsgálat létjogosultságának alapköve.
Kölcsey Ferenc, a magyar Nemzeti Himnusz megteremtője is megmondta: „Jelszavaink valának: haza és haladás.”
Ebben hitt a konzervatív-liberális Tisza István gróf (volt miniszterelnökünk) is, akinek tegnap volt merénylete 105. évfordulója (2023. október 31.).
A palócokról szóló konferencián több előadó bemutatkozik. Számos néprajzkutató mellett előadást tart majd dr. Petercsák Tivadar, az MTA MAB munkabizottság elnöke, Prof. dr. Kocsis Károly, a Miskolci Egyetem Földrajz-Geoinformatikai Intézet intézeti igazgatója, dr. Limbacher Gábor múzeumigazgató, valamint Maksó Péter, római katolikus pap.
A rendezvényt a Petőfi és Madách jubileumi kiállítás megtekintésével zárják.
Kiemelt kép: nool.hu
