163 éves lenne Tisza István gróf.
„Négy politikai merénylet. Ennyi kellett az egyik legnagyobb magyar politikus megöléséhez. Ha Magyarország egykori kiváló miniszterelnöke, Tisza István gróf még élne, ma ünnepelné 163. születésnapját. Helyette jelen pillanatban is, forog a sírjában. Forog a sírjában annak az országnak a földje alatt, melynek védelmében, vezetőjeként, halála napjáig harcolt hazánk ellenségei, és parazitái ellen. Végül ők nyerték a harcot. A mi korunkra pedig létrehoztak egy olyan világot, amelynek Tisza az ellenkezőjén munkálkodott.
Egy példaértékű politikus, és egy sajátos harmadikutas politikai irányvonal felemelkedését, egy gondosan megtervezett és éppoly aljas politikai merénylet zárta le.
Azok a politikusok, akik a felső társadalmi rétegekben tevékenykedve mernek rámutatni a nemzetünket tudatosan megrontó társadalomparazita erőkre és érdekcsoportokra, mindig nagy veszélynek teszik ki magukat, de áldozatukkal és önfeláldozásukkal példaértékű üzenetet ajándékoznak az utókor számára.
Ki is volt Tisza István? Tisza István a rend és a szabadság ideális párosának összekötője volt. Ahogy Kölcsey Ferenc megfogalmazta: „Jelszavaink valának: haza és haladás.” Tisza pontosan ezt a mély filozófiát valósította meg a gyakorlatban. Keresztény hitét a konzervatív-liberális irányvonalon keresztül haladószellemű hagyománytisztelőként fejezte ki.
Tiszát sokan követték, jelentős tábora volt, amelynek erőt és összetartást az ő karizmatikus személye adott.
A haza és haladás szelleme több formában is testet öltött az erkölcsi idealista Tisza István politikájában: idealizmus és realizmus, rend és szabadság, hagyomány és megújulás, erkölcsi szigor és észszerűség.
Tisza István politikájában tetten érhető az a fajta ritka, de annál értékesebb stratégiai kettősség, amely az egyensúlyt hivatott fenntartani, mindenekelőtt a harmóniára törekszik, hogy meggátolja a társadalmi megosztottság, bomlás és káosz előidézését, ugyanakkor pedig erősítse a nemzeti egység megszilárdítását. Kétségkívül ez a legbölcsebb mélyfilozófiai és reálpolitikai gondolkodás.
Tisza István felismerte azt is, hogy létezik elfajzott liberalizmus is, hogy gyakran ez az emberi lazaság az alapköve önveszélyes sodródásoknak. Nem engedett a modernista jelszavaknak, amelyekben azok hittek, akik egy erőszakos, divatosan forradalmi, teljesen téves helyzetértékelésen alapuló hamis gondolkodástól elvakulva egy értelmetlen, abszolút önveszélyes sérelmi politikát folytattak. Tiszától teljesen idegenek voltak a modern ideológiák radikális társadalom-mérnökösködő eszméi, melyek képviselői az abszolútumokat relativizálni igyekeztek. A haladásban is hívő Tisza nem haladásként értékelte a relativizáló moderinzmust. Tisza teljesen jogosan érezte úgy, hogy az ő helyzetértékelésével szemben itt nincs alternatíva.
Ezek a sötét folyamatok, már akkor megkezdődtek.
Ahhoz, hogy megbuktassuk a destruktív modernkori ultraliberális korszellemet, emlékeztetnünk kell az emberiséget arra, hogy régebben mit jelentett a valódi liberalizmus, és hogy az ultraliberalizmus eszméjében nem a liberalizmus az elutasítandó, hanem az ultra.
Tisza kiválóan felismerte, hogy a relativizáló modern ideológiák, mint valláspótlékok az emberek között hamis ellentétet konstruálnak: „Egymás ellen fordul az emberi lélek két legnemesebb ösztöne. Az, amely az ismeretet és az, amely az Istenét keresi.” Tisza rendíthetetlenül hitt a tudás és a hit szoros egységében, illetve egymást kiegészítő voltában.
A reformkori magyar nemesség, melynek Tisza is tagja volt, általában kötelességének érezte a nemzeti közösség ügyeiben hozott személyes és anyagi áldozatot. A saját költségen végzett közszolgálat mint kötelesség teljesen természetes volt ebben a körben.
Tisza látta, hogy immár nem általános a közösségért is élni. A modernnek nevezett társadalmakban az egyéni célok és érdekek, a népszerűség és a siker keresése háttérbe szorította a kötelességek vállalásának kultuszát. Tisza egész életében szembe menetelt saját társadalmi közegének dekadenciájával. Elutasította a népszerűség keresését, de kereste a súlyos kötelességeket.
Összességében tehát annyi bizonyos, hogy mind a fiatalok, mind baloldaltól jobboldalig bármelyik politikus számára példaértékű lehet a haladó-konzervatív Tisza István munkássága. Reméljük, mihamarabb rádöbbennek erre.”
