„A szlovák nyelv feltámadásának a napja. 1843. február 14-én Ľudovít Štúr kifejezte azon
elgondolását, hogy szükség van egy új írott nyelv elfogadására, amely minden szlovákot
egyesítene.”
Ez a mondat olvasható szlovák nyelven a Budapesten működő Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda,
Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium facebook oldalán, amelyet az intézmény február 14-én
osztott meg a 19. századi magyarellenes szlovák költő Ľudovít Štúr portréjával.
Ľudovít Štúr 1848-ban magyarellenes politikát folytatott. Jozef Miloslav Hurbannal és Michal
Miloslav Hodžaval magyarellenes agitációkat tartottak a Felvidéken. Hurban egyik magyarok ellen
uszító röpirata például arra szólította fel a szlovákokat, hogy ragadjanak fegyvert a magyarok ellen.
Maga Štúr a horvát bántól, Jelačićtól kért fegyveres segítséget, hogy a szlovákokat „kiszabadítsa az
ezeréves magyar rabságból”.
Štúr és Hodža 1848. május 10-én Liptószentmiklóson gyűlést hívtak össze, ahol magyarellenes
szólamok hangzottak el és „Nagymoráviára” hivatkozva egyenjogúságot követeltek. Azóta már
bizonyosságot nyert, hogy VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császár „A birodalom
kormányzásáról” (De Administrando Imperio) című művében szereplő „Megale Moravia” nem
„Nagymoráviát” jelöli, hanem „Ómoráviát”, amely azonban az Al-Duna vidékén feküdt, így a
Felvidékre nem terjedt ki. Cirill és Metód aligha járt a Felvidéken.
Štúrnak és Hodžanak tömegtámogatottsága azonban nem volt, a liptószentmiklósi „népgyűlésen” is
mindössze negyvenen vettek részt. Ennek oka, hogy a korabeli magyarországi társadalmon belül a
szlovákok nem különültek el szembetűnően a magyaroktól, nem létezett úgynevezett különálló
szlovák társadalom a Magyar Királyság határain belül, sőt az identitás terén a hungarus-tudatot
vallották magukénak.
Štúr és társainak szervezkedése nyomán – kívülről kapott anyagi támogatással – 1848
szeptemberében fegyveres felkelés tört ki, amely azonban gyengén szerepelt. A felvidéki szlovákok
elsöprő többsége ugyanis nem gondolt a Magyarországtól történő elszakadásra. A magyar
honvédségben több tízezer tót is harcolt, szemben Hurbanék jelentéktelen szabadcsapatával.
Štúr a saját hazája ellen folytatott agitációt, aki mindezek mellett külföldi támogatással még
fegyveres támadást is szervezett.
Ľudovít Štúr sértő a magyarság számára
Mindaz, amit Štúr a 19. században képviselt, az előképe volt a felvidéki magyarság kálváriájának: a
pozsonyi sortűznek, Trianonnak, a Beneš-dekrétumoknak, a második világháborút követő
kitelepítéseknek, a ligetfalui mészárlásnak, a jogfosztottságnak és a reszlovakizációnak.
A felvidéki magyarság provokálását szolgálta Štúr párkányi szobrának 2019-es felavatása is.
Mindez egy olyan településen történt, ahol még mindig a magyarok teszik ki a lakosság többségét.
Kifejező gesztus volt az is, hogy a szoboravatáson a magyarellenes kijelentéseiről és
állásfoglalásairól ismert Ivan Gašparovič is jelen volt.
Párkányt a II. világháború után – a beneši magyarellenes intézkedések nyomán – nevezték át
Štúrovonak, holott a költő sosem járt a településen, ezért még a szlovákok sem értették, hogy mit
keres Štúr szobra egy többségében magyarok lakta városban.
2024-ben a budapesti Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
Ľudovít Štúrt ünnepli. Mindezt abban az országban, ahol törvényileg van biztosítva a
magyarországi nemzetiségek számára az anyanyelv használatához és az anyanyelvi oktatáshoz való
jog.
Ha tetszett a cikk, kövessen minket Facebookon és olvasson tovább!
Csarnai Márk
