„Ez fölséges élet/Ez férfihez illik/Ez edzi a testet/És jókedvet ád/Ha visszhangot vernek/Az erdők, a sziklák/Hej, szebben és vígabban/Cseng a pohár” – szól A vadászok kara című dal refrénje a Hobo Blues Band: Vadászat című lemezén. Ez a hangulat lengte be a szécsényi kastélymúzeum udvarát szombaton a Nógrád vármegyei vadász – és horgásznapon.
A Forgách kastély felé haladva a sétálóutcán, már messziről elénk tárul a kavalkád. A bejárat mellett az Ifjú Dianák sátra vonzza a szemet, nem csupán a csinos viseletbe öltözött hölgyek, hanem az előttük-körülöttük sorakozó kitömött állatok serege, rókától kezdve nyesten át termetes fácánig és apró vaddisznó kölyökig.
Beljebb gyalogolva, az épület előtt jobbra állították fel a szervezők a színpadot, okosan döntve az eső okán, hiszen itt kényelmesebbek a körülmények, mint lent, a várkerti réten. Azonnal kezdődik a hivatalos megnyitó, a ceremónia felvezetéseként kürtszó harsan, négy vadász adja meg az esemény alaphangját, majd terítéken hozzák be a méretes gímbikát, amit Litke táján ejtettek el, és fektetik le a lombokkal ölelt kis tisztáson.
Az üdvözlő beszédekben mindenki méltatja a vadász – a horgásztársadalmat, mondván nem pusztán a zsákmány utáni hajsza a lényeg, hanem környezettudatos tevékenységet végeznek ők a természetvédelem jegyében, és óriási a különbség a rapsic és az igazi vadász között. Aki pedig netán bántó megjegyzéseket tesz rájuk, hogy kényük-kedvük szerint ölik le az állatokat, ne felejtsék el, ők akkor is ott vannak az erdőn-mezőn a folyók-tavak partján, amikor pusztító szárazság telepedik a tájra, vagy hidegrázós fagy köszönt be, akkor is zsákszámra viszik oda az eledelt, hogy ne éhezzenek a vadak és halak.
Miközben tart a Hubertus mise, gyorsan körbejárunk a környéken, az orrunk által vezetve, hiszen párhuzamosan főzőverseny is zajlik a kastély udvarán. Elvetődünk a kétbodonyi horgászegyesület tagjainak üstjéhez, amelyben már bőven rotyog a finom halászlé. Természetesen ponty az alapanyag, és ha kellőképpen meghűl a forró étel, kiváltképp ízletes falatozás vár a kóstolókra. De a többiek is tüsténkednek, emitt jófajta vadpörkölt készül a katlanban, másutt a süllő sem marad ki a kínálatból.
Hamarosan újra kürtjel hívogat a színpad felé. De előbb még elmélázunk egy tréfás kedvű, hosszú szőrű vadászkutya ugrándozásán, akit nehezen tud féken tartani a gazdája, de a karon ülő sasmadár rendkívül fegyelmezetten viseli, hogy zajosan forog körülötte az élet. A szervezők, a vármegyei vadászok és horgászok elöljárói kitüntetéseket adnak át az arra érdemeseknek, és persze az ifjú vadászok is leteszik esküjüket, hogy ezután már teljes jogú tagok lehessenek.
Nemsokára itt a búcsú ideje, még visszatekintünk pár percre, az égen a felhők is mintha elvonulnának a Forgáchok ősi fészke fölül. Az ünnep viszont még tart tovább az est beköszöntéig.
