Bár a mi nógrádi, Ipoly-menti vidékünket nem érintette a Boris-ciklon okozta árvíz, és a folyó sem lépett ki a medréből, azért kíváncsi voltam arra, milyen állapotban vannak az Ipolyba ömlő kisebb vízfolyások, patakok. Nos, elszomorító kép fogadott.
Először Őrhalomból Balassagyarmat felé menet a busz ablakából szemrevételeztem a Fekete-víz patakot, amely valahol a Belső-Cserhátban ered és kacskaringós utakon találja meg irányát a torkolatig. Ahogy áthaladtunk a 22-es úton található hídon, és letekintettem, bizony, roppant módon elkeseredtem. A mederben egy cseppnyi vizet sem láttam, ám annál több növényt, a gaz szinte ellepte a folyásvonalat.
Gondoltam, másutt talán kedvezőbbek a viszonyok. Tévedtem. Legközelebb Dejtáron, Patakon, Nagyoroszin át Rétságra hívott a munka, és kiváló alkalom kínálkozott a Lókos és a Derék állapotainak vizsgálatára. Ugyanazt tapasztaltam, mint Őrhalom határában. Dejtár előtt a Lókos szinte ki sem látszott a burjánzó kórók tömkelegéből, és a máskor oly rendezettnek látszó Derék-patak is, a pataki Nógrádikum-híd tövében hemzsegett a parlagfűtől és egyéb társától.
Persze lehet, hogy csupán rosszkor jártam rossz helyen, és a területileg illetékes vízügyesek már betervezték a meder tisztítását, ám még nem jött el az ideje. Ebben a megközelítésben kifejezett szerencse, hogy Nyugat-Nógrádban és szomszédságában nem hullott annyi csapadék, például a Börzsönyben, ahol a Lókos ered, mert különben ekkora árhullám ilyen szinten burjánzó növényzet esetében veszélyesebb szituációkat is teremthetett volna.
De lehet, csak én vagyok balga, laikus lélek.
