Már csak néhány nap, és Nógrádban az egyes településeken megalakulnak a június elején megválasztott önkormányzatok. Számos helyen új polgármester kezdi meg munkáját. Romhányban Vezér Attila, aki 2014 óta irányította a község mindennapjait, már nem indult a megbízatásért, nyugdíjas éveire készül. Vele beszélgettünk az elmúlt tíz esztendőről.
*Tíz éve rendkívül nehéz helyzetben vette át az önkormányzat vezetését.
*Valóban, üres volt a kassza és sok a tartozás. Jó pár dolgot örököltünk, amit a lehető leggyorsabban rendezni kellett. Itt nem elsősorban a költségvetésben mutatkozó „lyukakra” utalok, hanem a folyamatban lévő beruházásokra. Ezek közül a legfontosabb a szennyvízhálózat kiépítésének befejezése volt, amit 2015-re megoldottunk. Hasonlóképpen tizenhat utca aszfaltozását végeztük el, és nem estünk ki a határidőből. Természetesen ugyancsak kiemelt feladatnak tekintettük az intézmények működőképességének biztosítását.
*Az elmúlt két ciklusban mire a legbüszkébb, amivel Romhány gazdagodott?
*Több vívmányt említhetek. A központi pénzügyi források jóvoltából lényegében minden önkormányzati intézményünk valamilyen formában megújult. Ebből kiemelkedik az új bölcsődei épület létesítése, az óvoda és a polgármesteri hivatal energetikai korszerűsítése, az orvosi rendelő komplex felújítása, a Bereczki Máté Művelődési Házban végzett fejlesztési munka, végezetül a sportcsarnok korszerűsítése. Ezen kívül több más, kisebb volumenű kivitelezés is történt. A kivitelezések teljes összege meghaladja az egymilliárd forintot.
*Akad valami, ami mindenfajta jószándék és törekvés ellenére sem sikerült?
*A termelői piac felépítésének meghiúsulása biztos, hogy sokáig fájó seb marad a lelkemben. Máig sem értem, és félreértés ne essék, ezt cseppet sem irigységből említem, hogy míg nálunk kisebb településeken megvalósították a vásárteret, addig nálunk ez elmaradt. Pedig éppen ideje lenne a sok alkalmi árust, akik most gyakran az utcák forgalmát zavarva kínálják portékáikat a község több pontján, végre méltó helyen összpontosulhassanak, aminek a lakosság is felettébb örülne. Remélem, azért az utódaim pótolhatják ezt a hiányosságot. A másik sajgó fejlemény a Zalakerámia termelésének megszűnése. A gyár hosszú évtizedekig teljesen összefonódott Romhánnyal, az egész országban lényegében a csempekészítésről ismertek bennünket.
*Hogyan telnek majd a nyugdíjas évek?
*A közélettől nem váltam meg teljesen, hiszen önkormányzati képviselőként tovább szolgálom szeretett falumat. Ez azonban már jóval kevesebb teendővel jár, így sokkal több időm marad a hét unokámra, illetve a portámra, mert kiváltképp szeretek kertészkedni, a szőlőmet művelni, a jószágokkal foglalkozni.
