Az őszi ülésszak első interpellációs szakaszában szólalt fel a Parlamentben a minap Dócs Dávid, a Mi Hazánk Mozgalom Nógrád vármegyei országgyűlési képviselője, aki a közelmúlt árvízi veszélyhelyzete kapcsán vízgazdálkodási anomáliákról beszélt.
A honatya elöljáróban leszögezte, röpke egy hónapon belül pusztító aszályt hatalmas árvíz követett az ország legtöbb területén, ami számos kérdést felvet, így például azt, hogy hazánkban a mindenkori kormányok kétszáz éve adósak egy átgondolt vízgazdálkodással.
A részletekre kitérve Dócs Dávid elmondta, ugyan a tervek már rég megszülettek, de a megvalósítás hiánya a mostani Orbán-kormányt is tizennégy éve terheli. Hozzátette, a Mi Hazánk Mozgalom a Parlamentben és a gazdákkal karöltve egy tüntetés során is felelős vízgazdálkodást követelt, aminek alkalmával egy petíciót is átnyújtottak a szegedi kormányhivatalnak. Egyik fontos követelésük, a Duna-Tisza csatorna befejezése, amely véleményük szerint komolyan enyhíthetne többek között a félsivatagnak számított alföldi Homokhátság egyre súlyosbodó gondjain, a másik pedig, hogy raktározzák el a felhalmozódó plusz vízmennyiségeket. Ezt pedig úgy lehetne megoldani, ha a Tisza mentén, a folyó környezetében visszavezetnék a felesleges vizet a tájba, vagyis a földekre, a fentebb említett csatorna befejezése után pedig átemelőszivattyúkkal tudnának vizet biztosítani az öntözésre szoruló termőterületekre.
A képviselő felszólalásában kiemelte, Nagy István agrárminiszter egy interjúban megemlítette, hogy az Európai Unió támogatásainak befagyasztása miatt nem tudták eddig elkölteni a vízgazdálkodásra szánt pénzeket. Ám a probléma nem idén jelentkezett, így ezt az érvet nem lehet elfogadni, sem a politikusok, sem a rendkívül nehéz helyzetbe került gazdák részéről.
Végezetül Dócs Dávid két kérdést tett fel a kormányt képviselő államtitkárnak: mikorra várható, hogy a kormány végre nekilát a vízgazdálkodás problémájának megoldásához, és mekkora vízmennyiséget tudtunk idén tározókba terelni az árvíz miatt?
Az interpellációra adott válaszában Czapek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium parlamenti államtitkára konkrét felelet helyett inkább azt taglalta, mekkora munkát végeztek el az árvízi állapotok kordában tartása érdekében a vízügy szakemberei, de a honatya által felsorolt vízgazdálkodási témákat nem érintette.
Dócs Dávid viszontválaszában nem fogadta el az államtitkár érvelését, mint kijelentette, elsősorban azért, mert a vízügy szakembereinek munkáját minden egyes magyar ember rendkívül nagyra értékelte, hiszen párttársaival együtt ő maga is a gátakon serénykedett, és közvetlen közelről szembesült ezzel a megfeszített helytállással. A kérdés azonban továbbra is fennforog: miért nem tudtunk lényegesen többet megtartani az országon átfolyt hatalmas mennyiségből, miért vannak kiszáradva mindenhol komplett víztározók, méghozzá a Duna közvetlen közelében, miközben a gátak túloldalán rekord magasságon volt a folyam. A Homokhátság pedig szomjazik, miközben a kormány csak idén 398 milliárd forintot csoportosított át és vont el a térségtől, ez pedig egyáltalán nem segít a gondok megoldásában.
Az Országgyűlés fideszes többsége viszont elfogadta az államtitkári választ.
