A szeptember 21-én, Karancslapujtőn tartott vármegyei napon került be a nógrádi értéktárba, az épített környezet kategóriában az egykori szügyi vármegyeháza épületegyüttese.
Talán nem is túl sokan tudják szűkebb pátriánkban, hogy Nógrád vármegye székhelye a 18. században először nem Balassagyarmat volt, hanem a várostól mintegy öt kilométerre, délre található Szügy.
A történet hátterében az áll – amint olvasható Hausel Sándor: Szügy története című kötetében -, hogy egy ottani földbirtokos család nagy méretű úrilak építésébe kezdett az 1740-es évek végén, ám jelentkezett a famíliánál Grassalkovich Antal főispán, hogy még a végleges befejezés előtt mindenestől adják el a vármegyének az épületegyüttest, mert jelenleg nincs megfelelő hely a nemesi gyűlések megrendezésére, az ítélőszékek megtartására, a levéltár és a börtön céljaira. Az üzlet létrejött, így lett Szügy három évtizedig a vármegye központja, mígnem 1790-ben át nem helyezték Balassagyarmatra. Az épület ezután lényegében funkcióját vesztette, először bérbe adták, de végül az udvari kastélyrészt 1804-ben teljesen elbontották, csak a két őrtorony és a díszes kapuzat maradt meg az utókornak.
Jelenleg a nyugat felé eső őrtorony a polgármesteri hivatal irodáinak és tanácskozó termeinek ad otthont, míg a keleti oldaliban a község könyvtárát, illetve további irodákat alakítottak ki. Ezeket lőréses kőfal és háromosztatú kapu köti össze, utóbbi tetején a falu címere látható.
A megmaradt épületeket legutóbb a 2020-as évek elején korszerűsítették, ez a kivitelezés néhány ponton ma is tart, míg az udvar hátsó fertályában a Madách Imre Általános Iskola és a helyi óvoda működik.