Pénteki gondolatok (7.) – Csontvázak a szekrényből

Erős meggyőződésem, „pártunk és kormányunk” hatalmas hibát követett el, hogy négy hónapot hagyott az új települési önkormányzatok megválasztása és tényleges megalakulása között.

A június 9. és október 1. között eltelt időszak ugyanis tökéletesen elegendő volt arra, hogy a búcsúzó-távozó alakulatok bármilyen csalafintaságot, simlisséget, netán törvénytelenségeket kövessenek el.

Szerencsére Nógrád megyében – már amennyi a hozzánk érkezett jelzésekből visszatükröződik – nagy többségében teljesen rendben zajlottak ott az átadás-átvételi műveletek, ahol új polgármester állt munkába. Ez szűkebb pátriánk nyugati részén az önkormányzatok mintegy ötödét-hatodát érintette. Főleg azokon a helyeken működött zökkenőmentesen a beiktatás, ahol voltaképpen tudatos őrségváltás történt.

Ám nem mindenhol alakultak ilyen kedvezően és nyugodtan a fejlemények. Ha kinyitnák a szájukat (márpedig inkább hallgatnak, mint a sír), a vármegyei kormányhivatal jelenlévő munkatársai, akik ezeket a folyamatokat a hatóság részéről felügyelték és ellenőrizték, hosszú meséket költhetnének abból, néha mekkora viták, sőt akár komolyabb asztalcsapkodások voltak az érkező és búcsúzó felek között. Ráadásul arról is szól a fáma, hogy az egyik faluban valóságos kifosztással szembesültek az utódok, még a legutolsó gemkapcsot és a mosdóból a papírtörlőt és a folyékonyt szappant is elvitték az elődök, és akadt község, amelyben a polgármesteri hivatal teljes állománya felmondott, mondván az újakkal nem kíván együtt dolgozni, holott manapság egyáltalán nem könnyű a helyi ügyekben járatos, rutinos szakembereket találni, beleértve a jegyzőket is.

Őszintén remélem, ahol kialakultak ezek a nézeteltérések, hamarosan lecsillapodik az érzelmi hullámverés, és a beilleszkedés után megkezdődhet a hatékonyabb munka a fejlődés érdekében. A mindenkori kormánynak viszont melegen ajánlom, a tanulságokat levonva a jövőben tekintsenek el az efféle több hónapos interregnumos állapotoktól, és akkor talán az egész magyar önkormányzatiság visszatérhet a megfelelő kerékvágásba, és akkor biztosan nem eshetnek ki csontvázak a szekrényből.

Helyi

Csemniczky Zoltán örökös tag lett egykori munkahelyén

Bensőséges ünnepség keretében vette át a közelmúltban a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Örökös Tagja címet Csemniczky Zoltán Munkácsy-díjas szobrászművész, az intézmény korábbi igazgatója. Csemniczky Zoltán közel ötven éve meghatározó alakja az Ipoly-parti város képzőművészeti életének. Szobrászi munkásságának egyedi érdekessége, hogy talán az egész országban egyedül ő foglalkozik a drót, mint anyag művészi megformálásának lehetőségeivel,… Bővebben

Bővebben...
Helyi

Réti Lajosra emlékezünk

Nagy-nagy szomorúsággal fogadtuk a hírt, hogy január 14-én, kilencvenöt éves korában elhunyt Réti Lajos nyugalmazott iskolaigazgató, Érsekvadkert díszpolgára, a község tájházának megalapítója és a helyi hagyományok haláláig hűséges ápolója. *** Az elmúlt tizenöt-húsz esztendőben ahányszor csak tevékenységünk kapcsán az érsekvadkerti tájházba érkeztünk, Réti Lajos bácsi és felesége, Margit néni mindig készségesen, körültekintő jóindulattal, kedvesen, őszinte… Bővebben

Bővebben...
Helyi

Pénteki gondolatok (13.) – Mosoly a kocsmában

Ebben a huszonegyedik századi eltorzult világban, amikor egyre inkább elsatnyulnak a személyes kapcsolatok, és az emberek nagy többsége ilyen-olyan módon teljesen visszavonultan éli mindennapjait, a homo sapiens épeszűbb fajtái mindenképpen keresik a lehetőségeket, hogy ne váljon zápultabbá, depressziósabbá az életük. Némelyik társunknak e tekintetben sokszor marad a kocsmai közeg – már ha akad. Nem tagadom,… Bővebben

Bővebben...