Nem tudom miért történik mindez, de amióta távoztam a kormánypárti „szent” média kötelékéből, néhány nyugat-nógrádi ember (vagy mondjam úgy, fickó), nemes egyszerűséggel levegőnek néz, még egy röpke pillantásra sem méltat, amikor egymáshoz közel szédelgünk egy-egy rendezvényen.
A minap hasonló eset történt, amikor egy létesítmény átadóján vettem részt. Belépve az épületbe viszonylag szűk térbe kerültünk, és ott volt ez az „ürge” is, aki amúgy korábban magasabb funkciót is betöltött (ugyan, ki tudja miért, de ha már egyszer a derék polgárok megválasztották, hát legyen az ő dolguk), és mostanában is, nyugdíjas korú létére élénk közszereplést vállal. Ez a férfiú úgy elment mellettem, mintha ott sem lettem volna. Kissé úgy éreztem magam, mintha hirtelen Madame Tussaud múzeumának egyik viaszbábu figurájának szerepét vállaltam volna magamra, olyan nemtörődömséggel és kegyetlen lenézéssel haladt el mellettem az úr.
Kicsit persze zavar a helyzet, de úgy tetszik, meg kell szoknom. Sajnos azok az emberek, akikbe a csipetnyinél kevesebb intelligencia szorult, hajlamosak erre. Mindenesetre ezek után már legyintek a hasonló szituációkra, de biztosan nem hívatom meg magam ennek a fickónak a születésnapjára.
