Pénteki gondolatok (11.) – Rajzfilmek reneszánsza

Ha megkérdeznénk manapság a fiatalabb nemzedékek tagjait, vajon mennyi rajzfilm címét tudnák felsorolni, amelyek a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben készültek, nem tudom, elérné-e ez a szám átlagban az ötöt-hatot. Talán ezért is hívták életre a november 15-17-i hétvégére a magyar rajzfilmünnepet, melynek kiterjedt csápjai a mi kies palóc vidékünkre is elágaznak.

Bezzeg, ha ugyanezt a kérdést az én korosztályomnak, azaz a mai ötveneseknek tennék fel, azt hiszem végeláthatatlanná nyúlna ez a sor, elvégre mi ezeken nőttünk fel. Buzgón néztük, amint Frakk, a macskák réme Károly bácsi biztatására kergeti Lukréciát és Szerénkét, amint Pom-pom, mint „papucs orrán pamutboly” kitartóan várja a fák ágain, hogy kis gazdája, Picur kilépjen az iskola kapuján, figyeltük Mézga Aladárt, aki az éj leple alatt felfújható űrhajóján csillagközi utakat tesz meg, mosolyogtunk Kukori és Kotkoda cserfes vitatkozásain, és persze szemléltük a Magyar népmesék örökbecsű darabjait a furfangos Mátyás királlyal, az élelmes parasztlánnyal, az égig érő fa történetével, és még mondhatnám, mondhatnám a példákat.

Amikor elérkezett az esti mese ideje, és manócska-babáját szorongatva a kedves tévémaci elhelyezkedett a kényelmes fotelben, mi is leültünk, s egy kis nemzetközi kitekintésben láttuk Lolkát és Bolkát, a szavannai vadász Pampalini vadállat-kergetését, a mindig okvetetlenkedő kis vakondot, no meg a cseh betyár Rumcájszt, a Jicin környéki erdők parasztjainak büszke védelmezőjét.

És ott voltak a többiek, az egész estét betöltő rajfilmek: Vahur gondos nevelésében cseperedett fel a kisróka, Vuk, akin még a „simabőrű” sem foghatott ki, a Jókai Mór művéből készült Szaffi, a Macskafogó, amelyben a főszereplő szuperegér Grabowski már-már James Bond-szerű erényeket csillogtatott, vagy a Hófehér, ez a Hófehérke meséjét ironikusan-élcesen eltorzító remekmű, olyan figurákkal, mint Szatíró a vadász, az önjelölt királynő Egetverő Arrogancia, és a birodalom kissé hóbortos feje, Oroszlánszagú Leó.

Ebből a felsorolásból biztos sok minden kimaradt Viziók-csodapóktól kezdve a Kockásfülű nyúlon keresztül a Nagy ho-ho-horgászig, de biztos vagyok benne, hogy elérkezik még a magyar rajzfilmek reneszánsza, talán éppen ennek a hétvégének az áldásos népszerűsítő hatása által.

Aktuális Nógrád

Választási nap(ló) – 5. rész: Nem jöttek össze a pénzért kínált szavazatok?

Abszolút rekord! Kijöttek a 17 órakor mért részvételi arányok, és nem csupán az adott időhatáron belül, hanem teljes egészében nem szavazott még ennyi ember Magyarországon a rendszerváltás utáni történelem országgyűlési választásain. Hogy ez majd melyik párt malmára hajthatja a záráskor a vizet, még kérdéses, hiszen amikor ezeket a sorokat írjuk, szűk egy óra maradt még… Bővebben

Bővebben...
Aktuális Nógrád

Választási nap(ló) – 4. rész: Ebédidőben sincs lankadás

Rétságról Balassagyarmatra jövet a buszon nincs izgalom. Lehet, az ebédidő teszi, meg a vasárnapi forgalmi lanyhulás. Figyeljük folyamatosan a netet, hátha valami rendkívüli eseményre figyelünk fel, de semmi különös. A városba érve kis kitérőt teszünk az egyik legnagyobb szavazókör felé a Hétvezér utcába, a Mikszáth középiskolához. Autó-autó hátán, a bejárat előtt tömeg, sorra érkeznek a… Bővebben

Bővebben...
Aktuális Nógrád

Választási nap(ló) – 3. rész: Vidéket járva

Mielőtt felszállnánk a Romhányba tartó buszra gyors pillantást vetünk a részvételi arányokra. Közel húsz százalékosan áll az országos mutató, némely helyen viszont még ennél is magasabb. A mintegy félórás út alatt tovább szörfölgetünk a világhálón. A telex.hu oldalán Bódi Mátyás, a választási földrajz szakértője elemez, azt mondja, sokkal inkább majd a valós adatokat tárja fel… Bővebben

Bővebben...