A karácsonyt megelőző napokban a vallásosabb vidékeken még mai napig hűen őrzött szokás a kilencedjárás, azaz a házigazdák jelképesen átmeneti otthont biztosítanak a szállást kereső Szent Családnak.
A hagyomány részletei után keresgélve egy 2005. december 23-án megjelent újság került a kezembe, a rövid életű nyugat-nógrádi hetilap, a Palóc Krónika ünnepi száma, amelyben néhai megbecsült kollégám, Sztranyovszky Béla boncolgatta a témát.
Ebben először arra keresett választ, mi lehet a magyarázata a szálláskeresésnek, annak, hogy be kell fogadni valahol Máriát és Józsefet, hiszen nincs fedél a fejük fölött és Mária utolsó órás. Az evangélistáktól indult ki, s talált felelet Lukácsnál a Heckenast Gusztáv által 1859-ben megjelent Bibliát, családja féltve őrzött kincsét lapozgatva. „Lukáts evangélioma II. rész 7. verse: Szülé azért az ő elsőszülött Fiját, és bepólálá őtet és helyezteté a jászolba: mivelhogy nem vala nékik helyek a vendégfogada háznál.”
Ezután személyes ismerőseinél érdeklődött, ők hogyan tartják a modern korban a Szent Család befogadását. Egy idős szentei asszony elmondta, „mi kilencedjárásnak nevezzük, mert ezt kilenc család végzi. Volt, amikor én csináltam, én szerveztem. Megbeszéltük, hogy a Szent Családnak szállást adunk. Én voltam az előimádkozó, én vezettem, hogy miket énekelünk. Az első háznál elkezdtük danolni, hogy szállást keres a Szent Család. Az első két versszak után bementünk az udvarba. Akkor odajött a háziasszony, fogadott bennünköt, bevezetett a házba, foglaljunk helyet és a Szent Család képét elhelyeztük az oltáron. Ezt az oltárt a befogadó család készítette, virág volt rajta, gyertyatartók. Azok közé került a kép. Ott aztán énekeltünk, elimádkoztuk a lorettói litániát is. A Szent Család így egy éjszakára helyet kapott. Aztán másnap tovább ment, a következő családnál éjszakázott, és így tovább. Kilenc helyen lakott karácsony előtt.”
A cikk végén Sztranyovszky Béla mintegy összegzésként megjegyezte: ezzel lényegében a kilencedjárást végző emberek jelképesen közösséget vállalnak az üldözöttekkel, a nehézségekkel küzdőkkel. Ha mással nem is, a közös ima áhítatában együttérzésükkel próbálnak enyhíteni a gondjaikon.
Boldog Ünnepeket Minden Olvasónknak!
