Az utóbbi két hétben három alkalommal is jártam Ipolyvarbón és nagyon kellemes élményekkel telítetten tértem haza. Ha felpattanok a kerékpárra, őrhalmi otthonomtól cirka öt-hat perces tekeréssel átjutok a folyó túloldalára, köszönhetően a 2023-ban átadott Szent-Iványi hídnak.
Ilyenkor, menet közben csodás természeti látvány tárul a szemeim elé. Az Ipoly tágas ártere fölött gólyacsapatok köröznek, tiszta időben jól látni, amint a kora este lenyugvó nap utolsó sugarai megcsillannak a távoli Karancs hegycsúcsain.
Legutóbb felkerestem az ipolyvarbói tájházat is, ami teljesen lenyűgözött. A falu polgármestere, Fagyas Marcel nagy szeretettel vezetett körbe, és nem csupán a két tiszta szoba szépségeiben merülhettem el, hanem a hátsó fertályon elegánsan berendezett fogadótermet pillanthattam meg, ahol az éhes érdeklődők az udvari kemencében megsült finomságokat jó étvággyal elfogyaszthatják.
Természetesen nem maradhatott ki a körből a község kocsmája sem, itt hasonlóképpen rendkívül szívélyes üdvözléssel találkoztam. Belegondoltam, csak pár száz méterrel távolodok el hazánk államhatárától, és mégis mennyire más világgal szembesülök, pedig maradtam a magyar közegben, ékes-édes anyanyelvemen beszélgetek az ismerősökkel, akiket pusztán pár órás terefere után már-már barátaimnak vallhatok.
Egyszóval gyakorta teszem majd meg a jövőben ezeket a felvidéki „kalandozásaimat”, és lehet, nem csak Ipolyvarbót veszem célba, hanem más településekre is eljutok, mert ezekért az élményekért érdemes felkerekedni.
