Január első szombatján újra megindult a közlekedés hazánk 75-ös számú vasúti mellékvonalán. Ugyan nem teljes hosszban (még), csupán Vác és Diósjenő között járnak a BZ-vonatok, de a hárommilliárd forintba került fejlesztés hatásaiból egyelőre vajmi keveset észlel az utasközönség – legalábbis az eddigi visszajelzésekből ez tűnik ki.
Szeptember közepén történt Magyarkútnál az a szerencsés kimenetelű baleset, amely elindította a kivitelezési folyamatokat. Néhány nappal a szerelvény sajnálatos kisiklása után Hegyi Zsolt, a MÁV Zrt. vezérigazgatója nagy dérrel-dúrral jelentette be, hogy a részvénytársaság döntése nyomán a baleset által érintett pályaszakaszt teljes mértékben felújítják, és erre a költségvetésből több mint hárommilliárd forintot szánnak.
A munkálatok meg is kezdődtek, de természetesen arányaiban nem mindenhol egyformán. Így Vác és Szokolya között nem csupán a vágányokat cserélték ki, hanem kellőképpen és időtállóan megerősítették az aljzatot is, hogy azon biztonságosabban haladhassanak majd a vonatok. Ez azonban csak egy viszonylag rövid területet érintett, a Nógrád megyében futó pályatestekhez alig-alig nyúltak a szakemberek, itt-ott a legszükségesebb beavatkozásokat végezték el, így tettek Diósjenő és Drégelypalánk között, avagy például a balassagyarmati közúti-vasúti átjáróknál. Mindez a laikus vonatbarát számára egyértelműen azt jelentheti, a MÁV számára lényegében csak a Vác és Diósjenő közötti szakasz a fontos, noha Hegyi Zsolt egy helyszínen készült videójában – amit vélhetően a pályabejárás során készíthetett, hiszen egy szem igazi utas nem volt a környezetében – hatalmas büszkeséggel fogalmazott úgy, hogy a vasúttársaság immár nem csak a villamosított fővonalakra helyezi a hangsúlyt, hanem komoly figyelmet fordít a mellékvonalakra is, amelyek közül hazánkban a Vác és Balassagyarmat közötti 75-ös számmal ellátott bonyolítja az egyik legnagyobb utasforgalmat.
A vezérigazgató kijelentésében azonban van egy aprócska bibi. Ugyanis nem a teljes vonal rendelkezik ekkora kihasználtsággal, hanem csupán a Diósjenő és Vác közötti rész, mondván a Vácon, illetve környékén tanuló-dolgozó Börzsöny alján élő emberek-diákok számára a vonat a legkézenfekvőbb megoldás, hogy eljussanak az iskolába vagy a munkahelyükre, ezt a tényt bármikor megerősíthetik nem csak Diósjenőn, de Nógrádon és Berkenyén is.
Egyszóval hiába minden szép és hangzatos kijelentés, a Diósjenőtől Balassagyarmatig terjedő vonalrész – érthető anyagi okokból egyébként – kevésbé lényeges a MÁV számára, hiszen itt csak néhány ember foglal helyet a járatokon a vagonokban, és ez a jövőben is aligha változik meg, hiába végeznek el ezeken a pontokon is különböző, a szokolyainál lényegesen kisebb lélegzetű fejlesztéseket.
Ráadásul az újraindítást követő első napok utastapasztalatai sem a legkedvezőbbek, amiről nemrégiben a Váci Hírlap számolt be az interneten. A portál-társunk által leírtak szerint hiába a teljes pályacsere, a vonatok továbbra is a régi menetrend szerint teszik meg az utat Diósjenő és Vác között, az összesen 28 kilométeres távolságot 47(!) perc alatt futja be a szerelvény, ami mindössze 35 kilométer per órás átlagsebességet jelent. Vagyis a Börzsöny kacskaringós vidékén továbbra is úgy döcög a BZ, mint tette azt a vágánycsere előtt, holott a nyílt pályán akár hatvannal is „száguldhatna”. Igaz, ezt a menetidő csökkentést Hegyi Zsolt sem ígérte, hiszen a MÁV közleménye alapján „visszatér a korábban megszokott menetrend szerinti forgalom”.
Persze logikusan gondolkodva az állhat a háttérben, hogy megvárják, míg végeznek a teljes tervezett felújítási csomaggal – amit jelen állás szerint februárig befejeznek -, és akkor tekintik át újra, mennyivel is rövidíthető le időben a távolság Balassagyarmat és a Duna-parti várostestvér között.
Ez azonban mit sem von le azoknak a következtetéseknek a helytállóságáról, hogy közép – vagy hosszútávon sem érdeke a magyar vasútnak, hogy Balassagyarmattól Vácig végre normálissá váljon a kötöttpályás kapcsolat. Mindenesetre kíváncsian várjuk a későbbi fejleményeket.
.
